Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1914
ÜNNEPI BESZÉD 1915 március 15 Mélyen Tisztelt Ünneplő Közönség! Kedves Ifjúság! Egy év előtt ezen a helyen ünnepi szónokunk hazánk északi és déli határain tornyosuló viharfelhőkre célozva, idézte Petőfi szavait: Születni fognak nagyszerű napok, Élet halálnak vészes napjai. Amiket a költő mint jós előre látott, azok megvalósultak a múltban s megvalósultak a jelenben is, mikor immár nyolcadik hónapja vagyunk a háború zivatarai között. Amit azelőtt nem vártunk, az most megvalósult; amit távolinak tartottunk, az közelünkbe jött; és megjöttek a nagyszerű napok, melyekben diadal váltakozik vereséggel, öröm a fájdalommal. Megrázzák e napok eseményei az összes nemzeteket, mélyen belenyúlnak minden család érzelmi világába. Úgy érezzük magunkat, mintha eddig álomban éltünk volna s a háború felébresztett a valóságra. És ebben az új életben sok változást látunk. Amiről ezelőtt azt hittük, hogy helytelen, azt most helyesnek látjuk, aminek ezelőtt kevés értéket tulajdonítottunk, az most drága és becses előttünk. Ily változás az az eddig itt nem hallott dal is, mely az imént hallatszott ifjaink ajkairól. Mint az orkán, úgy zúg végig most ez ének Germánia egyik határától a másikig, büszkén hirdetve, hogy a német hadsereg rendületlen szilárdsággal áll őrt úgy nyugaton a Kaj- nánál, mint keleten a Mazuri tavaknál és csodálva látjuk, mint nyújtja keletről és nyugatról a győztes német hadsereg hervadhatatlan diadalkoszorúját császárja felé. A szövetséges iránti tiszteletet fejezte ki nálunk ez ének, de belevegyül az őszinte hála hangja is. Mikor a millennium évében királyunk jobbján bevonult az Andrássy- úton a német császár, iskolánk ifjúsága e zászló alatt várta és fogadta hódoló tisztelettel a szövetséges uralkodókat. A vendéguralkodó látogatásának lélekemelő hatása alatt felséges királyunk megajándékozta a fővárost és vele együtt a nemzetet tíz szoborral. Itt áll immár e
