Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1913
6 jegyeinek megkülömböztetése lényegesekre és esedékesekre, ha a lényegességnek az a kritériuma, hogy a jegyeket minden, a fogalom alá eső tárgyban kell gondolni; annak eltalálása ez esetben a véletlenre van bízva, mennyiségi megfigyelés alapján eldönteni lehetetlen. S üres keretnél nem egyéb a fogalmak alá- és fölérendelése a körök alapján, mert a fogalmak mindegyike önálló alakzat, mely egy másikat tartalmilag nem foglalhat be. A fogalomtannak ez a metafizikai kiforgatása káros hatását legelőször az Ítélet tanában érezteti. Ezt úgy mutatja ki Böhm, hogy a formai logikát olyan dilemma elé állítja, amelyből nincs szabadulás. Borotvaéles disztinkció ez, amilyen Böhm műveiben gyakran akad s minden esetben csodálkozásra készteti az olvasót, oly egyszerű s mégis mély, megannyi klasszikus példája a világos és átható értelemnek. Kiinduló pontja itt az alany és állítmány viszonya. A formai logika szerint az alany az állítmányban bennfoglaltatik ; ha tehát azt állítom, hogy Pál ember, akkor az . «ember» önálló létező, s annak csak töredéke a Pál; másfelől pedig az ember fogalmának csak azt a részét gondolom, amelyet Pálnak nevezünk. Befejezett ítéletnek ugyanis csak az alárendelő van elismerve, s az állítmány terjedelmének az alany terjedelméhez kell igazodnia. S az a kérdés merül föl most, hogy milyen tulajdonkép az alany és állítmány viszonya? Ha a P-t csak az <S terjedelmében gondolom, akkor a viszony helyes kifejezése S = P, vagyis Pál=Pál, ami üres tautológia s nem érdemes arra, hogy gondoljuk, ha pedig a P-t tágabbnak kell fölfogni, tehát S < P, akkor lélektani lehetetlenség a fogalmat nem egész terjedelmében, tartalmilag ugyanannak és mégis másnak gondolni. Épen oly fontos szerepet juttattak a köröknek a következtetés tanában. Mást mint alárendelő szillogizmust a formai logika nem ismer el, pedig ezzel egyenrangú forma az okról okozatra haladó következtetés, a történeti események és természeti folyamatok összefüggésének általános formája, melyet a formai logika elmellőzni kénytelen, mivel körviszonyokkal nem ábrázolható. Ez egyoldalúság mellett, részben ennek folyományaképen a következtetésnek gépies, egészen felületes kezelése honosult meg. A középfogalom helyzetét tekintették irányadónak s aszerint, hogy alany vagy állítmány-e a premisz- szákban, négy figura keletkezett, amelyeket az aristotelesi négy itélet- formával kombinálva, az ismeretes 64 trópus jött létre. E gépies mechanizmus és kezelésének szabályai ellen Böhm a következő kifogásokat emeli: ha a középfogalom helyzete döntene, akkor ugyanazon fogalmakkal mind a négy figurában más-más zárótételt kellene nyernünk, holott előfordul, hogy négy egyformát nyerünk; egy figurán belül a négy formán keresztül ugyanazon fogalmakat csak egyforma
