Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1912

48

Most sírjába kísérik a férfiú lelkű nagyasszonyt,

Kél a nyomán zokogás, kél lobogó gyűlölet.

Ott tátong a nyitott seb. A polgárt feltüzelé mind «so Brútus, zúgva mi bűnt tett a királyfi ma itt.

Tarquinius menekül a fiával . . . Egy évre a konzul Kapja jogát. Ez a nap dönti le végleg a trónt.

A Fabiusok pusztulása.

(II. 195—242.)

Február i3.

iss Ez volt, hajh az a nap, mi koron véi fegyverek által, Háromszáz és még hat Fabiús elesett.

Kóma kötelmét és boszuját e család veszi terhűi Mint fogadá, fegyvert hát e rokoncsapat ölt.

Egy táborbul ömöl ki e fényes közcsapat ez nap,

2oo Benne vezórségre, mindvalamennyi való.

Janusnak jobbján, Carmenta kapun egyenesb út

Yisz ki, de bárki vagy is, arra ne járj ki... Baj ér!

Háromszáz Fabiús azon át indult — ez a közhit — Nincs átok kapuján, ámde «bajos» hire van,

205 Gyors léptekkel elért csapatuk rohanó Cremerához,

Zajló jégártól zúgva rohant a folyó.

Itt tábort ütnek, s úgy egy szál karddal a tyrrhén Ellenfélt hamarán, bátor erővel űzik :

Mint a homoksíkon ráront a királyi oroszlán 2io Nyájra, gulyára, midőn ez szanaszét legelész.

Megfut az ellenség (szégyen, hátuk sebesül meg)

8 thusc’ vértől pirosúl sokszor a szent anyaföld.

Újra, meg újra ölik, s nyílt kézi tusán, ha talán nem Győznének, cseleket vetve födik magukat, sis Sik térség terül ott, szélét halmok koszorúzzák,

S erdők, mikbe’ hamar meglapul a hegyi vad.

Künn hagynak néhány harcost, s itt-ott legelő nyájt : Ám a pagonyba búvik titkon a többi csapat.

Mint zúgó hegyi ár felhőszakadásra dagadtan,

»so Vagy hótól, mi Zephyr’ enyhe lehére csorog ;

Zajgva tör át az utón s a vetésen, amint azelőtt, nem Tartja vizét egyben, partnak a széle tovább :

Fabiusok szintigy tódulnak a völgybe kanyargva,

Mit látnak, leverik, . , . félszük egyébre se néz.

Hajh, hova törsz te nemes ház? így bizakodni botorság

225