Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1912

43

Úgy rablott hitvest, az anyák neve illeti rég meg,

Hogy rokonik népe hosszú csatákba siet. sós Asszonyaink Júnó kijelölt szentélyibe gyűltek;

Köztük az én menyem így kezde beszélni legott.

«Oh ti, kiket szintén rablottak (e bajba jutánk mind) Gyöngeszivű kegyelet mit se segít ezután.

Szemközt már a hadak. Válasszunk, hogy kire kérjünk 210 Áldást. Itten a férj harcol, amott meg apánk.

Válasszunk, mi legyünk : árvák-e, vagy özvegyek inkább . . .

Bátorság s kegyelet súgja ma terveimet!»

S mint tervét közié, — úgy tesznek. Szertezilálva Fürteiket szomorú gyászba borúinak a nők.

2i5 Álltak már a hadak, készen véres viadalra S már-már megharsant a jeladó hadikürt.

Most közibük rontnak futvást férjek meg apáknak (Szent frigy zálogait, tartva a kisdedüket).

Szótbomlott hajjal, hogy a tér közepére jutottak 22o Térdre bocsátkozván földre borultak a nők

Kisdedeik sejtvén mi leszen, hizelegve dadogtak,

S mind a nagyapjuknak tárta piciny kezeit.

Mind nagyapót kiabál, aki tud, — most látva először;

Azt, ki alig bírná, — anyja tanitja reá.

225 Vége a hadnak, a férfiharagnak, a kard hüvelyében . . .

S egymásnak kezet ád mostan a vő meg após.

Dicsérvén ölelik lányuk. Pajzsán unokáját

Tartja nagyapja. Mi szép célra való ma e pajzs!

Romulus megdicsőülése.

(II. 475 512.)

Február 16.

475 Másnap nincs ünnep, de Quirínnek a napja jövend rá Az, kinek ily neve van: régi nevén Romulus.

Ámde curís névvel jelölék a sabínok a dárdát,

S harc-istennek is őt égbe a harc emelé;

Tán a quirítek azért adták e nevét a királynak 48o Mert Rómával is ő eggyesítette Curést.

Márs, a mi harcos apánk, hogy készen látta a várost És Romulus kézitől béfejezett hadakat:

«Jupiter — így szólott — im’ erős már Róma hatalma, Hát a fiam kezeit ő se kivánja tovább.

485 Engedd már a fiút az atyához ; amazt ha veszítém,