Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1912

40

Sírva vivék a jelölt helyre az ikreket el.

Mit Tíberisszé tett — hajdan belefúlt — Tiberínus:

390 Téli jeges víztől zaj la az Albula ép’.

Itt, hol a fórumaink vannak, ladikok kanyarogtak,

S ott is, ahol ma te nagy cirkusz öled terül el,

Már ide érkeztek, s nem tudva előbbre hatolni,

Egyik a másikhoz, mondanak ily szavakat:

895 «Mennyire egyformák s mindketten mily gyönyörűek,

Ám életrevalóbb mégis amaz közülük.

S hogyha az arc rávall a családra (ha nem csal a kép itt) Nem tudom én, istent — — melyikötökbe’ lelek?

Ámde ha istenség oka, hogy ti világra jövétek:

4oo Ily veszedelmes időn, jön segedelme talán.

S hozna segítséget, ha reá nem várna anyátok:

Hajh, kit ez egy nappal ért anyasága s e gyász.

Oh eggyütt született, eggyütt kimúló pici testek Eggyütt hordjon az ár» ... szólt s létévé öliből.

405 Szinte megértették: folyvást eggyütt sivalogtak . . . Könnyázott arccal míg haza tértek azok. .

S fenn úsznak tekenőjük ölén, - a habok tetejében.

Hajh, mily messze jövőt ringat e kis fadarab!

Hogy lassan leapadt a folyó; — hajtatva pagonyba 4!o Künn a mocsár szélén, kis tekenőjük elült.

Egy fügefánk volt itt, nyoma még látszik, neve mostan Eúmina fája, e fa: Eomulusé vala rég.

Oh mi csodás ! . . . Anyafarkas jött a kitett kicsikékhez Szinte hihetlen, — a vad éhe sem árta nekik.

4i5 Hagyján, sőt használ még, s megszoptatja a farkas:

Kit nagybátyja keze már elemésztni akart.

lm’ odaáll s farkát csóválva hizelg a kicsiknek S nyelvével végig nyalja piciny tetemük’.

Márs-fiak ők, bizonyos. Bátran szopogatva az emlőt,

420 Nem nekiök készült tejcsemegét beveszik.

Innen kelt ez a név S a Lupercokat így nevezék el S dajkájuk — tejéért — nagy becsületbe jutott.

Tán Árkád hegytől kapták nevük itt a Lupercok,

Mert a Lykéoson állt Faunnak a temploma rég.