Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1911

12

meséiben. A Siegfried-mondára nézve megállapította a kutatás, hogy legősibb részei, az egész monda magja, mesemotivumok. Ezek köré csoportosultak mondái és történelmi elemek s ilyen részekből alakúit ki a monda. Ha őselemei tényleg mesemotivumok, önként felvetődik az a gondolat, hogy vájjon nem találunk- e a német népmesekincsében olyan elemeket, melyek a Siegfried-monda alaprészeivel megegyeznek. A Grimm-féle mesék valódi népmesék, bennük tehát ezen ősi elemeknek nyoma feltételezhető. Félj egyeztetésük Paderbornban történt, valószínű, hogy keletkezésük helye is ez, annyi kétségtelen, hogy Hessen tariomány, mely a Siegfried-monda fészkétől nem esik igen messze. Azt vélem, kétségtelenül feltehető s megállapítható az a hipotézis, hogy az ősi meseelemeket láthatjuk egyrészt a Siegfried-mon- dában helyhez kötve, lokalizálva, másrészt pedig a Grimm-gyújte- ményben feljegyzett hesseni népmesékben tértől és időtől függetlenül, mint valódi meseelemeket. Hatást, egyik vagy másik megnyilatkozás elsőségét vitatni nem igen lehet, hiszen pozitiv adatok erre nézve rendelkezésünkre nem állanak, minket csak az vezérel, hogy az egyező vonásokat egymás mellé állítva megvilágítsuk, mennyi hasonlóságot találhatunk a Siegfried-monda s meséink között.

Vezérfonalunk legyen a továbbiakban Siegfried élete, melyet az Edda-dalai és a Wőlsungasaga, no meg részben a Seyfriedslied verseiből követhetünk nyomon.

Siegfriedet (az északi monda Sigurd-ját) megszületése után anyja egy üvegszekrény kébe teszi, majd pedig a szekrénykét a folyó vizére helyezi s a víz árja tovaragadja a csecsemőt.'1 Kétségtelenül emlékeztet ez bennünket — ha csak a fővonást, a kitevést, ragadjuk ki — Mózes, Eomulus és Remus sorsára, de a ki tevés módjára nézve leghasonlóbb ehhez Grimm «Der König vom goldenen Berg# (92.) című meséje. Ebben egy tönkrement kereskedő egy fekete emberkével (maga az ördög!) lép egyezségre s kívánságára egy haj ócskába ülteti fiát, majd lábával belöki a hajót a vízbe és így sorsának engedi át gyermekét.1 2

Ezután hosszabb időre elvész szemünk elől a fiatal hős, már csak

1 Vilkinasaga szerint (V. ö. Grimm III. 114. 1.) ; Tliidreksaga Kap 152—168. : «Unterdessen gebiert Sisibe einen schönen Sohn, den sie in ein Methglas thut. . . . Das Glasgefäss trieb der Strom herab, wurde zur Zeit der Ebbe gegen eine Klippe getrieben und zerbrach.» (Kürschners D. N. L. (6. II.) Die Nibelungen I. 118. 1.).

2 «Der Sohn sollte sich in ein Schiffchen setzen, und der Vater sollte es mit seinem eigenen Fuss fortstossen und dann sollte der Sohn dem Wasser überlassen werden.» K. u. H. 460. 1.