Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1910
24 indultak ki s elméleteiknek sokszor több értéket tulajdonítottak, mint a kézzelfogható tapasztalatnak. Erényük volt, hogy irodalmilag is működtek, hibájuk, hogy okoskodásuk többször csak üres szószaporítás. Ezzel szemben az epidaurosi hieron, úgy látszik, a régi praxison alapuló gyakorlathoz ragaszkodott, tartózkodva a merészebb újításoktól. A szentély a Kr. e. II. században még virágzott, mert Livius a XXXXY. könyv 27. és 28. fejezetében arról szólva, hogy Aemilius Paulus a pydnai csata után (Kr. e. 167.) beutazta Görögországot, elmondja, hogy felkereste Epidaurust is «inclutam Aesculapii nobili templo, quod quin- que milibus passuum ab űrbe distans nunc vestigis revulsorum do- norum, turn donis dives erat, quse remediorum salutarium aegri mércédéin sacraverant deo.» Livius korában szegény lehetett a szentély, mert Sulla katonái a mithridatesi háború alkalmával kirabolták, később pedig a kalózok prédáltak itt is, úgy mint Delosban. A római császárság első és második századában új fellendüléssel virágzott a hieron; egyre bővítették, új meg új épületekkel gyarapították. Később azonban lassan hanyatlásnak indult, mivel Kóma ereje gyengültével pártfogása is lassanként megszűnt. A környék lakosai épületanyagul hordták szét a templomok köveit; a Kr. u. YI. században pedig nagy földrengések dönték romba a hieront, mely egykor hasznosságával és szépségével kiváló központja volt a régi kultúrvilágnak. De teljesen nem semmisült meg. A kultúra az, ami évezredek sötét századain is keresztül ragyog. Az ión orvosok éles megfigyelései, a tüneményekre vonatkozó határozott megkülönböztetései, diagnózisai, tudományos fogalmakat illető meghatározásai, későbbi korok tudásának lettek alapvető tanai; Epidauros művészi fényű templomai pedig e hely gazdagságát bizonyítják, ami csak a nagy hírnévvel járó sikerekre támaszkodó látogatottságnak volt eredménye. Asklepios szentélye ma romokban hever, de képzeletünkben helyre tudjuk állítani; Asklepios isteni hatalma is megszűnt; ma már nem hisznek benne, képe azonban vagy szobra még ma is ott látható majdnem minden gyógyszertárban. De ahogy az ión orvosok tudása él a mai orvostudományban, úgy Asklepios képe is monumentum, figyelmeztető emlék akar lenni, mely arra emlékeztet, hogy kultúránknak ez az eleme is, a gyógytudo- mány, a régi görögöktől eredt és hálával gondoljunk a görög népre, mely alkotóképességével megteremtette a tudományokat és művészeteket s arról is gondoskodott, hogy amit szerzett és alkotott, az évezredek múlva is javára és tanulságára legyen az emberiségnek és legyen az a halandóknak örök időkre szóló birtoka —- xTq/jta és ásl. Dr. Hittrich Ödön.
