Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1910
12 látja a szárazföldet,1 és úgy megörül, mint a gyermekek, akik azt látják, hogy atyjuk, ki már hosszú idő óta sorvadoz, mert valami gonosz szellem támadta meg, egyszerre csak jobban érzi magát. A legnagyobb testi baj, a betegség ellen az ókor emberi ügyesség mellett az istenektől remélt segítséget s mint ilyen gyógyító hatalom, Asklepios, háttérbe szorította a többi betegségelűző istenséget. Az ő kultuszával nem állott ellentétben a tudományos orvostan fejlődése, sőt ha a sikerből, melyet elterjedt kultusza mutat, következtethetünk, azt is állíthatjuk, hogy az Asklepieionok, hová tömegesen tódultak a betegek, oly gyakorlati ügyességgel bíró orvosi személyzettel rendelkezhettek, mely ha nem is állt egyenes ellentétben az ión tudományos irányú orvostannal, azzal együtt működve nagy sikereket érhetett el. Különben a görög államokban a felvilágosodás any- nyira haladt, hogy úgy az államnak, mint az egyénnek kötelessége volt a testi épségről gondoskodni. Ezért az állam már korán alkalmazott hatósági orvosokat, kiknek kötelességük volt a szegény betegeket ingyen gyógyítani. Az ily orvosokat a népgyűlés választotta, úgy, mint a gimnáziumok tanítóit és tornamestereit. És volt sok orvos, aki Hippokrates szerint nem nyereségvágyból iparkodott, hanem emberszeretetből, azt tartva, hogy minden haszonnál többet ér a hála. A hála valóban meg is nyilvánult az érdemes orvosok iránt, mint egy athéni feliraton is olvashatjuk.2 1 Odyssea Y. 394—398. wq ő' öt &v áanáaioq ßiozoq naióéaac tpavqy nazQÖq, tv vovoco xr/xai XQaréo a/.yca náoywv, őrjQÖv ztjxóftsvog, azvytfibq óé oi t/Qat öai/aojw aonáaiov ö’ápa zóv ye (hol xaxóxijxoq i'/.voav, wq ’ Oóvaif aanaazov ttlaazo yata xal v/.tj.- Etil 'Ptoix/.tovq aoyovzoq, enl ríj? OlvrßSoq ißbiiurjq TiQvzuViíuq, % 'EniyaQivoq j7],uoyá(iovq rctpyijxxioq i’ypa/ifxáztvív, Faurj/.iwpoc ósvztQa fxtz'tlxáóaq, i'vázíj xal tlxoazy zijq TtQvzavtlaq, éxxXr/aia- zwv UQoéÓQtov tTCtxpéjrpiatv <l>v).aqíaQ (Pavlov 'Avayv- (láaiog xal ov/unpótöpof í’őoqiv zip órjfxio. Ev[iov).íóijq EvßovXov 'IOívg’l- viog eiTttv éntiörj •Peiőiaq ó iaZQog Sia- ztlei ngázzcov xá ovfiipépovtu zü ór/iipi zwv ’4!h/vatojv xal rőtig óeofié- vovq lAíhjvaímv S-tQanevwv <[ű.oxl- ßwq xal vvv tmőéówxtv éavzóv ótj/uoPherekles archonsága idejében (Kr. e. 303.), mikor a kormányzást, mint sorban a hetedik, az Oineis phyle intézte, a gargettosi Epicha- rinos, Demoehares fia, volt a jegyző, Gamelion hónap 22. napján, a kormányzás 29. napján népgyűlés volt. Az anagyrusi Phylaxias, Phanias fia, hozzájárulván a proedrosok javaslatához, a népgyűlés az eleusisi Eubu- lides, Eubulos fia, javaslatára a következő határozatot hozta: Mivel Pheidias, az orvos, folytonosan az athéniek javán fáradozik és az
