Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1909
12 szervezetében is. Ez volt Széchenyinek a célja. Mik voltak az eszközei? Szerinte a nagy feladatot, a magyar faj függetleníté- sét, csak a faj összes erőinek egyesítése, a központosítás útján lehet megvalósítani. Eszköze volt tehát a központosítás, a társadalom egyesítése. Ezért akarta Budát és Pestet, amint ő nevezte első ízben: Budapestet az ország szivévé tenni. Azt akarta, hogy az akkor még háromnegyed részben német Budapest legyen magyarrá, legyen a magyar társadalom vezető elemeinek kedves otthonává, legyen kellemes tartózkodási hellyé, egészséges, gazdag várossá. Lánchíd, Kaszinó, lóverseny, Duna-Gőzhajózás, óbudai hajógyár, Vaskapu-szabályozás, utak, vasutak Budapest középpontból való kiindulásánák tervezése, sétaterek és sok más, mind e cél megvalósításának voltak eszközei. De a nemzeti társadalom egy célért való öntudatos össze- munkálása csak úgy történhetik meg, ha az egész magyar nemzetet egységes jog és kötelesség sáncai közé foglaljuk össze. Ezért sürgette a közteherviselést, a jobbágyság felszabadítását, alkotmányunknak nyugateurópai szellemben való átalakítását. Bátran mondhatjuk hát, hogy 1848-nak, s ami ennek nem ellentéte, hanem csak kiegészítése, betetőzése, 1867-nek is Széchenyi az atyja. Egységes nagy célnak szolgáltak alkotásai, de a részletekben mindig számolt a kivihetőséggel, sőt csodálatos gyakorlatiassága volt sikerének legfőbb titka. Ezért nevezte őt Deák Ferenc is szerencsés kezűnek. Gyakorlatias érzékét bizonyítja a sok között például az is, hogy a pesti hengermalom, melyet megalapított, már a negyedik évben huszonkét százaléknyi osztalékot adott. A balatoni gőzhajózás, mely sikertelen vállalkozás volt, mihelyt ő vette a kezébe, virágzásnak indult. Olyan volt Széchenyi, mint az okos hegymászó, aki nem függeszti szemeit a messze kékellő hegycsúcsra, hanem lábai elé nézve jól megmarkolja a valóságok szikláit, s így lassan, de biztosan közeledik célja felé; holott, ha ábrándozva a ködbe merülő hegycsúcsot nézné, lezuhanna s magával rántaná azokat is, akikkel össze van kötözve. * Nagy volt Széchenyi, oly nagy, hogy nagyságát, Isten közel- létét sejtve, megdöbbenve bámuljuk s azt kérdezzük magunktól:
