Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1907
19 részletéül 600 koronát fizetett be az iskolafenntartó egyház pénztárába; Schwarz Ármin úr 50 koronát adott a tanári özvegyek és árvák segélyalapja javára. A Tabitha jótékony nőegyesület 10 szegénysorsú tanulót látott el téli ruhával. Az ifjúsági Segélyző-egyesület javára befolyt kegyes adományok : a Pesti hazai első takarékpénztár-egyesülettől 200 korona, a Magy. orsz. központi takarékpénztártól 50 korona, az Egyes. búd. főv. takarékpénztártól 100 korona. Ugyanezen egyesület céljaira adományozott Baumgarten Zsigmondné ő nagysága 200 koronát, a Gábor Ignác-féle internátus ifjúsága 92 koronát, Meller Dávid úr 40 koronát, Herczog Ármin úr 20 koronát,. Bátz László tanár úr 55 korona, egy névtelen 20 koronát. Néhai Füleki Stephány Lajos, egyházunknak sok éven át buzgó és nagyérdemű volt főgondnoka, végrendeletileg 10,000 koronát hagyományozott főgimnáziumunknak, néhai dr. Borbély József buzgó presbiter 5000 koronát a főgimnáziumi alumneumi- alapnak. Ösztöndíj-alapítványaink száma az idén hárommal szaporodott. Ráth Arnold kartársunk október hóban elveszítette ifjabb fiát, Gézát, az Y. osztály kiváló tanulóját, a tanáraitól, tanulótársaitól s mindenkitől, aki ismerte, kedvelt és szeretett, kedves, jó fiút. A mélyen sebzett szívű apa váratlanul elhunyt fia nevére és emlékezetére 1200 koronás alapítványt tett, melynek célját, rendeltetését s azt az érzést, melyből fakadt, maga az alapító- levél érteti meg legjobban, mely itt következik: ALAPÍTÓ-LEVÉL. 1907. év október havában halt meg fiam, Ráth Géza, a budapesti ág. hitv. evangélikus főgimnázium V. osztályának jeles tanulója. Születése óta félre raktam számára kisebb összegeket — ösztöndíjai is benne vannak, - hogy legyen, mikor nevelése egyszer majd nagyobb költséget fog követelni. Erre már nincsen szüksége a megboldogultnak ! Ezért és hogy főgimnáziumunkban emléke fennmaradjon annak a fiúnak, ki szerető szüleit soha meg nem szomorította, aki kötelességeit mindig híven teljesítette, nem azért, mert kötelesség, hanem mert örömét lelte a kötelesség teljesítésében; elhatároztam, hogy a részére összegyűjtött pénzt örökalapítványként leteszem az ő emlékére, hogy holta után is legalább egyszer évenkint örömet szerezzen egy főgimnáziumi tanulónak. 2*
