Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1906

hogy eddigi politikájával szakítva, az 1681-iki országgyűlésen legalább részben visszaállítsa az alkotmányt és vallásszabadságot. Nemzetét és önmagát is a nemzetközi politika tényezőjévé tette, úgyhogy a «napkirály», XIY. Lajos szövetségre lépett vele; majd pedig mikor ez Lipóttal kibékült, a török szövetkezett vele és athnámét adott neki a felsőmagyarországi fejedelemségre. Ezt azután Thököly rövid idő alatt nagy államférfiúi rátermettséggel szervezte.

A török hatalom nagy vereségei folytán ez a fejedelemség rövid életű lett, mint valami pünkösdi királyság, sőt magát a fejedelmet fogságra vetette a szégyenében és dühében bűnbakot kereső török. De csakhamar ismét alkalma nyílt Thökölynek, hogy döntőleg nyúljon bele nemzete sorsába. 1690-ben török segítő sereggel és hozzá menekülő kurucaival Hannibál és Napoleon alpesi átkeléseire emlékeztető vakmerő badimenetben átvonult a brassai havasokon a Zernyestnél táborozó német és erdélyi hadsereg háta mögé és ezt leverte. Majd elfoglalta Erdély jórészét, aztán beiktatták az erdélyi fejedelemségbe. Sokkal nagyobb német sereg elől nem sokára ki kellett ugyan vonulnia Erdélyből, de vállalkozása még sem volt hiábavaló, mert ezzel arra kényszerítette Lipótot, hogy a távol Erdélyt alkotmányának és vallásszabadságának biztosításával csatolja politikájához. Kiadta hát a Lipót-féle diplomát, melynek védelme alatt hazánk keleti része 150 esztendeig ólt, ha nem is teljesen szabadon, de legalább nyugalomban.

Tbökölyt előttünk, hitsorsosai előtt, különösen kedvessé teszi evangélikus egyházunkhoz, vallásunkhoz való ragaszkodása. Atyja jó protestánsnak nevelte és meghagyta neki végrendeletében, hogy haláláig híve maradjon az igaz evangelica religió- nak. Mint Felső-Magyarország fejedelmének az volt egyik legelső gondja, hogy az eperjesi kollégiumot, melyet a hazai protestantizmus «gyászos évtizede» alatt erőszakkal bezártak, visszaadja rendeltetésének. Az iskola az egykori hálás tanítvány tiszteletére méltán tartott ünnepet, melyen allegorikus színdarabban előadták, hogyan szabadította meg Constantius, vagyis Thököli az igaz vallást Purentius, vagyis Lipót üldözésétől.

Thököly ott a bujdosás napjai alatt a messze Izmidben, a «Virágok mezején» kelt végrendeletében is vallásához való ragaszkodásáról tett bizonyságot, mikor meghagyta amit ime