Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1906

8

kétszáz esztendeig távol maradjanak a hazától, mely nekik annyit köszönhet.

Annál inkább hála és dicsőség azoknak, akiknek érdeméből ma diadalünnepet tarthatunk az egykori bujdosók hazatérésének örömére. 1903. április 18-ika volt az a nagy nap, mikor koronás királyunk, mintegy meghallgatva nemzete szivének dobbanását, yróf Tisza István akkori miniszterelnök hálás emlékezetre méltó előterjesztésére elrendelte a szent hamvak hazaszállítását. A legközelebbi napokban pedig szentesítette ő felsége a bujdosók emlékét megtisztelő törvényt, melyet Wekerle Sándor miniszterelnök indítványára az országgyűlés mind a két- háza egyhangúlag elfogadott.

Még egy férfiút kell felemlítenünk hálás emlékezet okáért: Thaly Kálmánt, Rákóczi fejedelemnek, mondhatnánk «második Mikes Kelemen»-jét, aki egész életének mélyreható munkásságát és gyermekded szivének naiv lelkesedését a kuruckor irodalmának s történetének szentelte, s így ellenállhatatlanná tette a Rákóczi-kultuszt és vele azt a vágyakozást, melynek megvalósítását ma ünnepeljük.

De forduljunk ismét ünneplésünk középpontja felé: üdvözöljük lelkes örömmel bújdosó fejedelmeinket és derék társaikat, akik ime újra itthon vannak a hazában, de itthon legyenek szivünkben is. Ünnepeljük őket úgy, hogy mi is szeressük a hazát és pedig ne üres szólamokkal és hangzatos jelszavakkal, hanem példájokat követve egész életünk önzetlen, sőt ha kell önfeláldozó munkásságával.

Dr. Sziyethy Lajos.