Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1905

4

tag; Pecz Samu műegyetemi tanár, műépítész, az épület tervezője; az iskolafenntartó egyház részéről dr. Zsigmondy Jenő közös egyházi felügyelő, dr. Wágner Géza és Scholtz Gyula a magyar, Daur György a német egyház felügyelője; dr. Liede- mann Frigyes főjegyző, dr. Mágócsy-Dietz Sándor első iskolai felügyelő, dr. Haberern Pál iskolai másodfelügyelő, Horváth Sándor, Schranz János, Kaczián János lelkészek, dr. Bókay Árpád, dr. Bókay János, dr. Elischer Gyula, Münnich Aurél, dr. Papp József, dr. Szelényi Aladár, Glück Frigyes stb. képviselőtestületi tagok; Falvay Antal, a deáktóri ev. nép- és polgári iskola igazgatója s Góbi Imre igazgatóval a főgimnázium tanári testületé. A tanuló ifjúság a díszterem karzatát foglalta el.

Az ünnep Luther énekével (Erős várunk . . .) kezdődött, melynek elhangzása után dr. Mágócsy-Dietz Sándor első iskolai felügyelő, az építő-bizottság elnöke, a következő beszédet mondotta:

Mélyen tisztelt ünneplő közönség!

A budapesti deáktéri ág. h. ev. testvéregyház régi hagyományaihoz híven mindig nagy áldozatkészséggel ápolta, gondozta iskoláit. Ebbéli érzületéből kifolyólag mind az egyház jól felfogott érdekében, mind a haza iránt való kötelesség teljesítésében mindig arra törekedett, hogy iskolái a modern pedagógia, valamint az állam követelményeinek is teljesen megfeleljenek. Ennek a törekvésének a megnyilatkozása, a tanúbizonysága ez az új főgimnáziumi épület, melynek csarnokai önöket, t. vendégeinket és a t. egyháztagokat örömmel üdvözlik és szívesen köszöntik.

A budapesti deáktóri ág. h. ev. testvéregyház már az 1872. év óta tart fenn teljes főgimnáziumot, mely szerény kezdeti fejlődésétől mostani virágzásáig a deáktéri templom közvetlen szomszédságában, a Sütő- és Károly-utcák közt 1863—4-ben emelt épületben volt elhelyezve. Maga a régi épület annak idején a szerényebb igényeknek és a kisebb számú tanuló ifjúságnak megfelelt. Iskolánk virágzása mind nagyobbszámú tanuló ifjúságot vonzva kebelébe, a nemzetnek haladásával karöltve járó oktatási igények is nagyobbodtak, úgy hogy már néhány esztendő óta főgimnáziumunk nem volt akként elhelyezve, ahogy azt egyházunk tagjai szerették volna.

Protestáns egyházunk azonban szűkös viszonyai közt is