Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1905
7 — «A budapesti deáktéri ágostai hitvallású evangélikus testvéregyházak főgimnáziuma aránylag rövid idő alatt fejlődött — bibliai hasonlattal élve — kis mustármagból terebélyes élőfává. 1818 óta tanították az egyház elemi fiúiskolájának felsőbb osztályaiban fakultative a latin nyelvet; 1823-ban állították fel a külön humanitási osztályt, mely kezdetben csak nyolc tanulót számlált. Ebből fejlődött ki csakhamar a hat évfolyamból, de csak három osztályból álló gimnázium, mely jó sokáig megfért az egyházközségek deáktéri főépületében, egy fedél alatt a lelkészlakásokkal és elemi iskolával. Azonban a mindinkább fejlődő és évről-évre több tanulót számláló gimnázium, melynek nyolcosztályúvá való kiegészítése is tervbe vétetett, nem fért meg többé addigi helyiségeiben. 1861-ben tehát megvették az egyházi főépület tőszomszédságában fekvő «katonai sütőházat» : ennek 185 négyszögölnyi telkén épült fel 1863—1864-ben az a díszes és akkor a maga nemében elsőrangúnak elismert épület, mely ezután negyven esztendeig adott otthont az 1872-ben nyolcosztályúvá fejlesztett főgimnáziumnak. Új otthonában a főgimnázium örvendetes fejlődésnek indult, tanítványainak száma félezerre szaporodott, 1894 óta államsegélyben részesült, párhuzamos osztályokkal gyarapodott, melyeknek száma végre háromra emelkedett. így előállt az a helyzet, hogy az intézet számára szűk lett a kezdetben annyira megfelelőnek elismert épület. Elodázhatatlan lett tehát átalakítása, vagy helyette új épület emelése. Az átalakítás célhoz vezetőnek nem találtatott, mert oly kicsiny — 185 négyszögölnyi — telken a kor kívánalmainak megfelelő főgimnázium semmikép sem találhatott helyet. A fenntartó hatóság tehát elhatározta, hogy új főgimnáziumi épület számára telket vásárol, a régi épületet pedig elemi és polgári iskolája részére alakíttatja át. A közös egyházi választmány 1900 december 17-én határozta el, hogy a város középpontjához közel fekvő helyen telket keres a főgimnázium részére. Érkeztek is be ajánlatok, de ezeknek tárgyalása közben teljes határozottsággal kitűnt, hogy a város belsejében megfelelő nagyságú telek nem kapható, s még a kellőnél jóval kisebb telek is többszörte többe kerülne, mint amennyit a fenntartó egyházközségek gimnáziumi telekért fizethetnek.
