Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1904

I.

KAZINCZY FERENC ÉS KIS JÁNOS.

Toldy Ferenc — visszaemlékezve ifjúságára — azt mondja arról az időről, hogy akkor a közös cél: a nyelv művelése, az irodalom ápolása s evvel a nemzetiség s nemzet fenntartása testvérekké tette az írókat, kicsinyeket és nagyokat. Ezért fogadtak tárt karokkal mindenkit; hisz avval is szaporodott a nemzetiség mellett küzdők kis tábora. — Kölcsey szerint is: a litera- tura által szívek fűződnek egybe, kik különben egymást fel nem találhatták volna. (1814.)

Erre kell gondolnunk főleg s akkor nem csodálkozunk azon, hogy Kis J., a szerény jénai theologus is felkeresi levelével Kazinczyt, a már országos hírű férfiút, s nem csodálhatjuk azt sem, hogy Kazinczy örömmel fogadja Kis J. levelét, íróját barátai közé emeli s azt kívánja, hogy ez a vele megkötött szövetség felbonthatatlan, szent szövetség legyen. (1793.)

Az akkor 84 éves Kazinczy úgy a köz-, mint az irodalmi pályán való szereplésével mindenütt ismertté tette már nevét. Előkelő nemesi család tehetséges sarja; 25 éves korában már abaujmegyei aljegyző, 27. évében iskolai felügyelő. 16 éves korában kezdte már irodalmi munkásságát s a gyermeki próbák után hatásos munkákat is nyújtott, folyóiratot is adott ki s folyt már nagy fontosságú levelezése. Általános műveltsége, kiváló ízlése, szeretetre méltó egyénisége, jártassága a nagy világban, ismeretsége az írókkal s közéletünk nagyjaival: már őt avatták szellemi életünk központjává.

Vele szemben a 23 éves Kis J. még csak pályája kezdetén áll. A szentandrási náddal fedett, egyszerű hajlékból, jobbágy szülői köréből a soproni iskolába, innen a göttingai, majd jénai egyetemre került. Részint műveikből, részint személyes érintke1*