Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1904

10

Mindkét író munkássága megfelel annak a célnak, melyet maguk elé tűztek. Kazinczy prózai, sőt egy vagy más tekintetben verses munkái is a nyelvújítást, a nyelvfejlesztést szolgálják; Kis középszerű írásai pedig olvasó közönséget szereztek s ezt a vallás, felebaráti szeretet s életbölcseség szabályaira tanították.

A verses munkák mindkettőjüknél kisebb számmal vannak, mint a prózaiak s mindegyiknél kevesebb az eredeti alkotás, mint a fordítás. Egyikben sem volt nagy a teremtő erő, az alkotó tehetség; de igen sokoldalú, fáradhatatlan munkás volt mindegyik. Kis J. eredeti munkája kevés: költeményei s egyházi énekei közül néhány; Emlékezései, bírálatai s nagy számú, jobbára rövid értekezései közül is több s levelei. Kazinczynál versben s prózában több az eredeti: Pályám Emi., Erdélyi levelek, Pannonhalmi út, Magyarországi utak, életrajzok, bírálatok, nyelvészeti értekezések s levelek.

Ezekkel szemben fordításaikban képviselve van a világirodalom. Mindegyikük fordított a görög s latin írókból, s az újabb német, francia, angol irodalomból is. Kazinczy: Görög Anthol. — Kis: Xenophon, Aristoteles, Anaximenes, Plutarchos. Longinus. Kazinczy: Sallustius, Cicero, Horatius. — Kis: Terentius, Cicero, Cato, Hor. Ovidius, Persius, Juv. Quintil. — Kazinczy: Gessner, Lessing, Herder, Goethe, Klopstock, Weber, Wieland, — Kis; Wieland, Gellert, Goethe, Schiller, Matthisson, Kotzebue, Schenk. Kaz.: Marmontel, Rochefoucauld, Moliére. — Kis: Montaigne, Bailie, Delille, de Theis. Kazinczy: Shakspere, Ossian (németből) Kis: Pope, Blair H., Bacon, Johnson, Shaftsbury, Thomson. Egész könyvtárt tesznek maguk e fordítások s meggyőznek a fordítók ernyedetlen buzgalmáról, melyet a lelkesedés, a nemes cél elérésének reménye táplált.

Fordítói munkásságáról Kazinczy azt mondja, hogy «inkább akart nem rossz másolónak, mint nem jó alkotónak találtatni». Majd meg így szól: «Akkor, mikor én éltem, talán legokosabb volt fordítani jót s minél jobban». Kis J. is azt mondja, hogy abban az időben az olvasást kellett inegkedveltetni minél előbb s minél többekkel, ez pedig leghamarabb alkalmas fordításokkal történhetett. Különben mentegeti is magát: elmebeli tehetsége gyengébb volt, nem szokott az eredeti dolgozáshoz, a tudomány mezején az idegenben talált szép virágokat szedegette s ültetgette át nemzeti irodalmunk parlagon maradt földjébe. Olvasmányai