Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1902
III. ÉVI JELENTÉS. Az 1902—1903. iskolai esztendőről szóló jelentésünket azon változások felsorolásával kezdjük meg, melyek a tanári testületben történtek s épen azért az iskola belső életébe vágnak. Kovács János kartársunkat két évi helyettes tanári működése után az iskolafentartó egyház folyó évi április 16-iki közgyűlésén a latin és a magyar nyelv rendes tanárának választotta meg. A milyen megnyugvással vett tudomást erről a választásról mindenki, a kinek alkalma volt Kovács János tudását, buzgóságát, lelkiismeretes és eredményes tanítását két évi működéséből megismerni, ép olyan sajnálattal értesültek testületünk régi, közbecsülésben álló tagjának, Svoboda Istvánnak, lemondásáról, illetőleg saját kérelmére történt nyugdíjaztatásáról, az ő tisztelői és barátai. Svoboda István teljes, 30 évre terjedő, tanári munkássága itt ebben az iskolában folyt le. Mikor ő hivatalba lépett, akkor lépett az iskola a fejlődés új stádiumába: akkor egészítették ki nyolcz osztályú gymnásiummá. Az azóta lefolyt 30 év munkájából és sikereiből Svoboda István mint a latin-görög nyelv, az ó-kori történet s a német nyelv tanára, zajtalan, minden feltűnést kerülő, de nyomós tevékenységgel vette ki részét. Távozása is momentuozus időben történik, akkor, mikor az iskola új, megfelelőbb hajlékba készül átköltözni, a mi, ha megtörténik, reményünk szerint nemcsak helyváltoztatást jelent, hanem új, fokozatosabb haladás kiinduló pontját fogja képezni. Szívesen láttuk volna, ha a kipróbált erő elkíséri az iskolát új otthonába, ha közreműködik az új feladatok megoldásában; de ha már sorsáról másképen határozott, sajnálattal, de azzal az őszinte jókivánattal búcsúzunk tőle, hogy sokáig, teljes lelki-testi erőben élvezze a nyugalmat, melyre becsületes munkával rászolgált.
