Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1902

31

let alkotása. Összetettek már a módszerek, melyek a tudományok eredményeit használják föl, hogy uj ismereteket alkossanak, az ily módon alkotott ismeretsorokat rendezik, igazolják. Tehát a meghatározás, felosztás, bizonyítás, a dedukció és indukció. Mivel pedig az egyszerűek tulajdonkép elemi dolgokkal foglalkoznak: leghelyesebb a logikát elemire és módszertanra osztani. Mivel azt a munkásságot, mely az ismeretet eredményezi, általában gondolkodásnak nevezzük, ennélfogva a logikát a gondolkodás törvényei tudományának is nevezhetjük. Ha pedig a célt tekintjük, melyet szolgál, úgy azon eszközök rendszerének mondhatjuk, melyeket föl kell használnunk, hogy érvényes, igaz ismereteket szerezhessünk; illetve mindazon szabályokat és föltételeket magába foglalja, melyek szerint gondolkodnunk kell, ha igaz ismeretet akarunk szerezni. Ennélfogva a logika igazi szabályozó, irányozó, szerkesztő tudomány. Valójában a gondolkodás művészete. Ebből a meghatározásból önként következik, hogy feladata megoldásában összehasonlító, tehát bíráló eljárás, mely ugyanazokkal a szabályokkal igazolja az ismeret érvényességét, a melyekkel azokat szerezte és alkotta. Jobban mondva: ez a bírálás maga is gondolkodás, de nem az ismeretek összegezése, hanem az újonnan alkotott ismeret érvényességének a már ismeretes, igazolt érvényességek szerint való megállapítása.

Ebből pedig az következik, hogy a logika maga nem része a lélektannak, jóllehet a gondolkodás nem lehet el gondolkodó, megismerő én, egyén, egyed nélkül, azonban ez a «megismerő én» maga a szervezet, melynek alkotó részeiben s munkájában megjelentkeznek az említett szabályszerűségek. Más szóval csak az ismeret tárgyi valósága, tartalma és az ismerés alapformái közt levő szükségszerű kapcsolatokra vonatkozik; míg a megismerő egyén tevékenységét, a szervek, agysejtek működését részben az élettan, részben ennek legfontosabb része a lélektan kutatja. A logika tehát éppen úgy nem tapasztalati tudomány, mint a matematika nem az. Egy-egy gondolat-szövedéket lehet lélektani és lehet logikai szempontból vizsgálni. A lélektani vizsgálódás a gondolat keletkezését, szervezetbeli előállását, kapcsolódását az érzéki képek jelentő képpé válását magyarázza, holott a logika az ismeretek tehát az egybetartozó gondolatok egymáshoz füződésének, tartalmi kiegészülésének törvényeit állapítja meg és fejtegeti.