Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1902

25

zett leiró vagy analitikus irány, mely egyedül a tudatos lelki jelenségek leírásával és okaik boncolgatásával foglalkozik. Ez a lelki életet úgy magyarázza, a minőnek mi magunk tapasztaljuk; az összetett tüneményeket egyszerű folyamatok egymásra hatásából fejti meg. Körülbelül ilyen pszichológiát akartak alkotni már Locke és Hume tömérdek érdekes és érdemes adatot szolgáltatván. Föladatát világosabban a múlt század hetvenes éveiben Brentano S. jelölte meg, a tudat tartalmának, tehát képeink kapcsolódásának és jelentésének tüzetes leírását sürgetvén.

A pszichológia tárgyának meghatározásában új irány a Maché és Avenariusé. Ezek szerint a mi egész tapasztalásunk magában véve se nem lelki, se nem szervezetbeli. Tehát valami külső meg belső tapasztalásról csak annyiban lehet szó, a menynyiben mi a létezőkre vonatkozó képeinket külsőknek, a létezők jelentését pedig belső kapcsolódásoknak nevezgetjük. Nem mondhatjuk, hogy amannak tárgyai a testek, a tárgyak és ezeknek külső tulajdonságai... mert hiszen Galilei óta tudjuk, hogy a külső tulajdonságok maguk nem létező viszonylatok, illetve csakis hatások, melyeket csak a mi szervezetbeli munkásságunk tapaszt a létezőkhöz ... más szóval az érzetminőségek nem a tárgyak tulajdonságai, hanem a mi tevékenységünk összehatásának eredményei. A legmodernebb meghatározás szerint a pszichológiának tárgya csak az lehet, a mi az egyén (az alany) egész tapasztalásában úgy önmagában mint hatásában magától az ismerő egyéntől függ. A mi tőle független, az a természettudományok tárgya már. Más szóval a pszichológia nem más, mint a megismerő alany, illetve az alanyba foglalható (szubjektivitások) ismeretbeli eredmények összesége.

Már most csak az a kérdés, mi ez az alany?... mely a szervezetbeli folyamatoknak nemcsak székhelye, de földolgozója is?

Lipps s a theologia szerint ez a «psyche» a «reális én» az «anyagtalan substantia»... mert ilyennek kell működésének tüneményeiből elgondolnunk. Ez az a láthatatlan munkás, a mely a tudaton kívül levő folyamatokat a tudatba beemeli s át meg átalakítja.

E helyett a «láthatatlan» helyett az élettani pszichológia a a kívülöttünk lévő dolgok határozott alakjait, funkcióit jelöli meg működő okul, mely az alanyiságok alapvetője. Ez már nem metafizikai fölvétel . . . hanem a hosszú idők óta folyó tapaszta-