Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1901
20 kívül az illető írók életrajzaival, homerusi régiségekkel; a latin íróknál a régiségtan tavaly végzett részére vonatkozó sok adattal találkoztunk; külön foglalkoztunk a római igazságszolgáltatással. Több görög művet mutattunk be képen, valamint az új kor nagymestereinek a elassikus korral összefüggő néhány remekművét.* Ezek voltak azok a gondolatok nagyjából, melyekkel ez év folyamán foglalkoztunk. Tavaly Yergilis Aeneisének VI. énekéből megtanultuk ama nevezetes sorokat, melyekben a költő Eóma hivatását tűzi ki: Excudent alii spirantia mollius sera, Credo equidem — vivos ducent de marmore vultus, Orabunt eausas melius ccelique meatus Describent radio et surgentia sidera dieent : Tu regere imperio populos Eomane memento. Hse tibi erunt artes: pacique imponere mores Parcere subiectis et debellare superbos. Idei olvasmányaink is igazolják Vergilius szavait. Horatius is Eóma világuralmát magasztalja. Liviusnál azt láttuk, hogy mily hosszas elkeseredett harcz után és polgárainak önfeláldozó hazaszeretete által jutott e hatalomra Eóma. Az ő nyelve a hadvezérek (Caesar) és jogászok (Cicero) nyelve lett, melylyel meghódították és kormányozták az egész orbis terrarumot. Az ő nyelvükből, intézményeikből, szokásaikból sok maradt meg a mi a mai műveltség alapját teszi. A görög nép is szabadságszerető volt, de fő jellemző sajátsága volt a tudományokhoz és művészetekhez való vonzódás, ragaszkodás. Az ő szellemük él a mai művelt nemzetekben is. E két nép az emberiség örök tanító mestere; sok szép példát mutattak a jóra és nemesre és nem tagadhatjuk, hogy a mi nemzetünk is sokat tanult tőlük. Leonidas elszántsága ujult fel Zrínyiben, a szigetvári hősben; Horatius lantjának zenéje viszhangzik Berzsenyi ódáiban; Homerus költészetének nagy hatása volt Arany eposaira, Vergiliusének Zrínyi hősköltemé- nyére; és ha azt mondhatjuk, hogy Demosthenes SstvÓTTjc-e, * Három tanuló Preller Odyssea képeiről rajzolt másolatokat s ezeket függesztettük ki tantermünkben.
