Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1900
19 kaputól légvonalban jó harmadfél kilométernyire volt, az Esplanade des Invalides keleti sarkától a Champ de Mars nyugati sarkáig pedig sietve is csak háromnegyed óra alatt lehetett elérni; ezenfelül az út nem vitt mindig sík területen, hanem számtalan áthidaláson, följárón és lejárón, melyek alatt és fölött szakadatlanul sürgött a nagy város soha nem szűnő forgalma. így a kiállítás megtekintése már testileg is nagy feladatot rótt a látogatóra és két-három órai járkálás, föl- és lemászkálás ugyancsak elárasztotta a legedzettebb gyaloglót is; hát még a szem munkája! Maguk a paloták is rendszerint vakítóan fehérek vagy világos színűek és dúsan aranyozva voltak, belül aztán a polczok, asztalok, szekrények és tárlók valóságos útvesztője, mind rogyásig rakva és tömve a legkülönbféle tárgyak megszámlálhatatlan sokaságával. Hogy mind elhelyezhessék, mellőzniük kellett a kiállítások szokott elrendezését, az úgynevezett pavillon-rendszert, helyette óriás nagy palotákat és csarnokokat építettek, melyeknek földszintjein és emeletein elég hely jutott mindnek; e nagyméretű paloták miatt aztán aránylag igen kevés is volt az ültetvény és kert, melyeknek üde zöldjén a fáradt szem kissé megpihenhetett volna. Hogy a paloták mekkorák voltak, szolgáljon néhány adat a megvilágítására: a Champs de Mars U alakú csarnokának hossza háromnegyed kilométernél több, szélessége majd fél kilométer; agép- csarnokba kényelmesen elférne a mi keleti pályaudvarunk ötször, az országháza négyszer: az ünnepek termének belső köre akkora, mint az Oktogon-tér, a kiállítás megnyitásának ünnepén csak 28,000 embervolt benne, mert középütta jelenvolt méltóságok kényelmére széles utczát hagytak, különben 30,000 ember is kényelmesen elfér benne. S mind ez óriás méretek mellett ezek az épületek mégsem esetlenek vagy szertelenek. Végtelen ügyességgel és finom ízléssel oldották meg ezt a nehéz feladatot, ugyanazon a módon, mely magát a várost is oly gyönyörűvé teszi: a szép távlatok megteremtésével.. A Champs Elysées-i kapun belépve bűvös kép tárúl elénk: jobbról- balról a műcsarnokok méltóságos, állandó épületei, a Grand Palais s a Petit Palais; közöttük az Avenue Nicolas II. pálmákkal szegélyezett útja, mely a III. Sándor czár hídján át az Esplanade des Invalides két nagy palotája közt folytatódva a Hótel des Invalides kertjéig nyúlik s itt a már a kiállítás területén kívül lévő Dom des Invalides-nek hatalmas kupolájában fejeződik be. A második kép a Pont Alexandre III-ról kínálkozik: középütt a Szajna, jobbról a*
