Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1900
17 diadalairól beszélnek. Fölötte van a Galerie des glaces, a franczia- dicsőség legnagyobb megaláztatásának színhelye : itt kiáltották ki 1871-ben az újra föltámadt német egységet és császárságot. Az. erkélyről messze belátni a kert szálegyenesre nyírt útjaiba, melyeken szabályos körökben állanak a görög szobrászat remekeinek márvány másai. A lépcsőzetes területen több kisebb-nagyobb medencze van, díszes márvány- vagy aranyozott bronz-szobrokkal; itt szöknek száz meg száz sugárban azok a sokat csodált vízmüvek. A magaslat lába alatt egy nagy keresztalakú medencze terül el, csónakázóhelye a kiránduló közönségnek; kissé távolabb van a két Trianon, üdülőhelye a királyoknak, mikor a sok ünnepléstől elfáradva ide visszavonultak; itt a Petit Trianon angol kertjében van Marie Antoinette majorja, nád- és szalma-fedelű kunyhók és istállók, hol a királyné pásztorruhában játszotta a természetet. A kastély pompás, de mesterkélt világát elhagyva egy csöndes kis mellékutczában megtaláljuk a híres labdaházat, a Jeu de Paume egyszerű épületét, melynek terme az újkor legnagyobb világtörténeti eseményének volt színhelye. Itt gyűltek össze 1789. június hó 20-án a tiers état, a harmadik rend képviselői, itt mondták el azt az esküt, mely a nagy forradalom kiinduló pontjává s az emberi jogegyenlőség sarktételévé lett. Egyik falát a nagy David vázlata után készült kép borítja, mely az eskü jelenetét ábrázolja, középütt áll Bailly szobra, a mint az esküt olvassa, körül üvegszekrényekben egykorú rajzok, oklevelek s egyéb ereklyék; az egész «forradalmi múzeum» különben ugyanabban az állapotban van, melyben a nagy esemény idején volt; egész belseje, a tárgyak, mind annyira és oly elevenen hatnak az emberre, hogy kilépve szinte úgy érzi magát, mintha most, e pillanatban történt volna meg minden, mintha részvevője lett volna a nagy eseményeknek. A számos kirándulóhely közül nem hagyhatom említetlenűl Párizs közvetlen környezetének gyöngyét, Chantillyt. Ez az utolsó Condé, Henrik, Aumale herczegének kastélya, melyet kincseivel együtt örökül hagyott az Institute de France-nak, s evvel együtt a franczia nemzetnek. Mesterséges tó közepén áll a nem nagyon nagy, de annál szebb kastély, telve kis számú, de nagybecsű festménynyel, melyek a többi berendezéssel együtt mind arra vallanak, hogy tulajdonosuk nemcsak gazdag főúr, hanem nagy műveltségű és végtelen finom ízlésű, művészlelkű ember volt. Az igazi műélvezeten kívül még mulatságban is van részünk; a várkastély Értesítő 1900—1901. évről. 2
