Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1899

37

szövetséges városát a maga részére nyerte meg. Thukydides azt mondja, hogy meglepő sikereit egyrészt határozott tetterejének, másrészt igazságosságának és bölcs önmérsékletének köszönheti. Ez utóbbi tulajdonságait annyira hangsúlyozza, hogy nyíltan kijelenti «Brasidas feddhetetlen és okos magaviseleté még a későbbi, a siciliai háború utáni eseményekre is kihatott. Mert mindenki ismerte, ki tapasztalásból, ki hallomás útján; a mivelalakedemo- nokat az athéniek szövetségesei előtt nagyon népszerűekké tette.

Ugyanis mivel ő volt az első, ki a külföldre ment táborozni, az által, hogy ebben egy minden tekintetben kifogástalan férfi, hírébe jutott, maga után azt az erős meggyőződést hagyta hátra, hogy a többi lakedemonok is mind olyanok, mint ő maga.» (IY. 81.) Pár fejezettel utóbb ismét behatóan foglalkozik Brasidas szelídségével, bölcs önmérsékletével; általában a legnagyobb elismerés hangján említi jó tulajdonságait, bár dicséretét némileg azzal gyengíti, hogy Brasidast úgy Ítéli meg, mint a ki rábeszéléseiben, alkalmi csábításaiban a szükséghez képest a valótlanságot, a «nem tiszta igazságot» is fölhasználta. (IY. 108.). Más alkalommal ismét dicséri a hadban való jártasságát, a telhetetlen és mégis gyámoltalan Kleonnal szemben tanúsított határozottságát (Y. 7.) és épen nem veszi tőle zokon, hogy mindig a harcz-párthoz szított, pedig jól tudta, hogy ezt következetesen azért cselekedte, mivel a háború neki tekintélyt és dicsőséget szerzett. Temetésének említésénél egész melegséggel rójja le azt a tiszteletet, mivel neki, mint nemes ellenfélnek, még holtában is adóztak. (Y. 11.)

E fölös részletek elég világos bizonyságai Thukydides igaz- ságszeretetének s — a mi a történetiró legkiválóbb tulajdonsága: — elfogulatlanságának. ígéretét tehát beváltotta. Teljes «nyugalommal» figyelte és vizsgálta meg a kor eseményeit, jellemezte mozgató személyeit, hogy az igazsághoz híven Írja meg a valójában megtörtént cselekvések szövevényét.

A történetírásnak ma is ez az eszménye; a minden tökéletesség foglalatja.

Életének első magyarázói: Markellinoson kivűl Didymos Chalkenteros, majd Dionysios Halicarnasseos, később Numenios, Sabinos, Heron nem is késtek homlokára fűzni a halhatatlanság koszorúját. De — a hogy Mommsen mondja Caesarról — ő is úgy volt, mint minden nagy ember, a ki korát megelőzi. Utánzói fölös számmal voltak, de közvetlen epigonjai csak egyik-másik kiváló-