Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1899

ságos eljárásának úgyszólván nyomait se találjuk; sehol sem fárasztja az olvasót nagy terjedelmű kritikai fejtegetéssel, vagy Írott forrásainak szövegmagyarázásával. Kutatásainak kész eredményét adja mindenütt. Másrészt meg óvakodott attól, hogy kritikáját a kelleténél többre becsülje. A történetíróval sokszor megesik, hogy — a források elégtelensége miatt — a legelmésebb kombinácziókkal sem sikerül a teljes igazságot földerítenie. Thuky- dides tudja ezt jól, azért a kétes tények egybeszerkesztésében a legnagyobb óvatosságot tanúsítja. A mit tiszta igazságnak nem tart, a mit kétes forrásból ismer, azt nem adja igazi tényként, hanem hozzátéve a «mondják», «beszélik» igealakokat, csak mint valószínű vagy lehetséges, de határozottan nem igazolható adatokat mutatja be. Ezzel az «azt mondják, hogy»-gyal s neki megfelelő volna .. . volna mondatszerkesztéssel beszél ama haditervről, melyet Archidamos — Acharna előtti táborozásakor — eszelt volna ki; arról a nagy zivatarról, mely Platäa ostrománál egészen hirtelen támadt, s mely a peloponnesosiak által a város elpusztítására rakott tüzet hamarosan kioltotta (II. 77.); így beszél az setoliai eurytanokról, kik állítólag egészen érthetetlen nyelvet beszéltek és a húst nyersen ették.

Ha valami eseményről két különböző adatot kapott, miket tartalmi ellenmondásuk miatt össze nem egyeztethet, vagy melyeknek tartalma egyenlően igaznak látszik: akkor mind a két adatot leírja a nélkül, hogy további eredménytelen vitatgatásukba bocsátkoznék.

Természetes, hogy mint történetbuvár ő sem lehetett el a konjekturák, a többé-kevésbbé alapos gyanítások, s ezekre támaszkodó egyéni vélemények nélkül. Csakhogy ezek nála nem a tényekre, hanem inkább azok megítélésére vonatkoznak, s így inkább azok pszichológiai összefüggését, mint anyagát és tartalmát magyarázzák. Az ilyen egyéni nézetnyilvánításról egyetlen valódi történetíró sem mondhat le, sőt az előadás megélénkítésére, s arra valók, hogy az olvasót magát is önálló Ítéletalkotásra ösztönözzék.

Tissaphernesnek, a perzsa helytartónak ravasz politikája közbeszéd tárgya volt, a szabad görög polgár egyéni szempontból fontolgatta s bírálta ; Thukydides — ki a görög nemzet érzés, gondolkodásvilágát kívánta híven festeni — szintén nem tartózkodott egyéni véleménye szabad nyilvánításától. Mindenesetre mély különbség van a műveletlen vagy félművelt, s a tapasztalatokra,