Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1899

eleddig megtörtént. Mert a távolabbi kelet világomlásai, a nagy földetrázó birodalmak pusztulása az emberiség fejlődésére nézve mindenesetre fontosabbak voltak a két görög város élet-halál- harczánál, de talán Tliukydides korában nem lehettek köztudo- másúakká. Történetírás nem volt, a művek sokszorosítása hosszéi évek fáradságába került. Természetes joggal tartotta tehát Thuky- dides a peloponnesosi háborút a legfontosabbnak «mindazok között, miket valaha viseltek». Kortársai között pedig ő volt az egyetlen, ki ennek jelentőségét, történeti hatását meg is tudta ítélni. A görög műveltség fejlődése Thukydides koráig nem ismert nagyobb eseményt, mint épen a peloponnesosi háborút. Középpontja, sőt bizvást el lehet mondani, fordulópontja a görög történetnek. Világtörténeti fontossága nem egyedül abban tetőzik, hogy a Görögország két első városa közötti — régóta készülődő - élet-halálharcz egész rettenetességében tört ki benne, hogy egész folyamán a két város által képviselt ellentétek: a jonizmus és do- rizmus, a démokratia és aristokratia, a szárazföldi és tengeri hatalom legélesebben tört egymásra s általa a demokratikus Athén — számtalan kisebb-nagyobb város, sziget és gazdag szövetségesek fölötti — hatalma végleg megdőlt s hogy Görögországban az aristo- krata spártaiakra szállott a hegemónia. Ezzel nem lehet kimerítve a peloponnesosi háború fontossága.

Ha ugyanis viszonyba állítjuk az előtte történt és a rákövetkezett eseményekkel, akkor főjelentőségét abban találhatjuk, hogy hirtelen megtörte a görög politika fejlődését és azt egészen új utakra terelte.

Az előző idők mozgató eszméje a görög nemzeti öntudat és görög nemzet-egység keletkezése, fokozatos fejlődése és gyors megszilárdulása. A peloponnesosi háborút követő idők jellege a nemzeti egység szétbomlása, a görög államok testvérharcza egymás ellen, a politikai hanyatlás, a külföldnek beavatkozása s ennek következtében a szabadság és önállóság elvesztése. Kétségtelen, hogy a peloponnesosi háború volt a történeti fordulópont, a vészes erő, mely a görög fejlődést ettől kezdve visszamenő útra késztette.

A hatalmasan emelkedő Athén, a háború előtt már jó félszázaddal a görög műveltség középpontja épen útban volt oda, hogy szépszerével vagy erővel, rábeszéléssel vagy csellel, szóval minden eszközzel, mit a hódító állam fel szokott használni, a politikailag parányokra oszlott Görögországot a maga fenliatósága

18