Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1899

13

A mit a hézagos források ifjúságáról bőséges beszédben, mégis hiányosan elmondanak, valójában nagyrészt csak mendemonda, igazi költemény. Hogy «Thukydides Herodotos művének hallásakor könnyekre fakadt» s hogy Antiphon erre «az apának, Olorosnak szerencsét kívánt tudományszomjas kis fiához» olyan mesék, miket Markellinos (54. f.) és Lukianos azért mondanak el, hogy vele a gyermek Thukydides jövendő nagyságát eleve sejtessék. Thukydides legalább 26—28 éves volt (ha a mai megállapodások szerint csakugyan 471 -ben született), mikor Herodotos művének I. könyvét az Odeionban felolvasta; tehát túl volt azon a boldog koron, mely a meghatottságnak ilyen bizonyítékait adhatja. Egyébként nemcsak Herodotossal, hanem kora többi kiváló férfiá- val is összekapcsolja életét a hagyomány. Markellinos nem elégedett meg azzal, hogy kortársainak mondja Agathont, a tragikus színészt, Nikaratost, az epikust, de mindenáron bebizonyítja, hogy Anaxagorasnak, a bölcsésznek és Antiphonnak, a nagy ügyvédszónoknak volt tanítványa.

Anaxagoras volt az, a ki— mint említém — az ó-görög vallás fátumát) a ró/vj-t egyszerűen «lehetetlen» gondolatnak igazolja, mivelhogy minden cselekvésnek meg van a maga természetes oka, mely más oknak okozata is lehet; sokszor annyira régebb cselekvésé, hogy az emberi értelem nem tudja többé nyomon követni származását. Tehát ő volt az, a ki az érzékek nyújtotta — sokszor csalóka — adatoknak a független észszel való szigorú megvizsgálását követelte s a tünemények belső okait nem a fogalmak és elképzelt események puszta megszemélyesítésével, hanem magukból a tüneményekben megnyilatkozó erők összehatásából iparkodott megmagyarázni. Ugyanígy tett Thukydides az emberi cselekvésekkel ; az események szövevényét, együttes folyását, tehát a történetet mindvégig emberi okokból magyarázza. Más szóval lelkének rokonsága Anaxagorassal szinte eltagadhatatlan. Antiphont meg egyenesen és nyíltan Athen egyik legnagyobb fiának nevezi, «a kinél nemes érzület dolgában senki sem állott előbbre, ki egyaránt hatalmas volt a gondolkodásban és gondolatainak előterjesztésében, s kinek oly képessége volt, hogy senki oly fontos szolgálatokat tenni nem tudott azoknak, kik - ha a törvényszék előtt vagy népgyűlésben valami ügyes-bajos dolguk akadt — hozzá folyamodtak tanácsért» (VIII. 68.), Anaxagorassal a gondolkodásban s a cselekvések vizsgálásában, Antiphonnal a beszédek szerkesztésé-