Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1898

nak pedig azt kell tanítania, minden hívének szivébe, vésnie, hogy-----------«istentől vagyon e földön minden hatalom.»

T

e, . . . immár örök nyugovóra tért Nagyasszonyunk! Miénk volt szereteted; áldott kezed pazarúl szórta közénk jóságos szivednek kincseit. Édes reménységünk ; — enyhítő vigasztalásunk voltál Te nekünk. Sötét, bús időkben egyetlen biztatónk. Szived titkos vonzódása a szenvedőhöz; — éles látásod a jövendőbe; — boldog sejtésed a nemzet Hozzád fordult ragaszkodásának áldásai iránt;------a megismert magyarság hatalmas életerejében, becsül

etes törekvésében való rendületlen hited oldották meg a haza bilincseit, szőtték a feledés fátyolát, egyengették a kibékülés . . . az együttérzés, együttmunkálás útjait. Igaz pártfogónk maradtál azután is. Hol a társadalom szőrűit gyógyító kezekre; — jótékony intézeteink élén évek hosszú során ott látott szemünk. Hol új ■életre kelt művészetünk szárnypróbálgatása várt biztató szóra: — nemes szived, főnkéit gondolkodásod ott volt szüntelen. Újabb történetünk legragyogóbb korszakának költőit a Te szépséged, jóságod: a Te elmulhatatlan emlékű — hozzánk, magyarokhoz való gyöngéd szereteted ihleté.

Oh Te dicsőséggel adhattál számot a koronával megszentelt hatalomról, mit a Teremtő kezedbe juttatott.

Yeled szállt fohászunk az Örökkévalónak trónja zsámolyához, hogy bizonyságot tegyünk a Te igaz voltod felől. Halandó részed porrá válik, hogy beteljesüljön : porrá lészen, mi porból alkottatott ... de szellemed tovább is ihletni fogja elárvult nemzetünket. Milliók siratták Benned az anyát, a hitvest, a koronás vértanút . . . legtöbbet vesztett Yeled a Te hűséges magyar nemzeted.

A magyarság minden idegent megkapó, hatalmas egybeolvasztó érzéséről nem pusztán legnagyobb elbeszélőnk mond regét az «új földesúrban». Példával bőven szolgál reá a múlt. Agyúk dörgése megszűnik egy-egy pillanatra, . . . füstje szétoszlik s a messze történet glóriájában ott látjuk Amáliát, II. Kákóczy Perencz szépséges hitvesét. Nehéz idők gyermeke, nehéz idők ■osztályosa. Szíve szerelmét megosztja hitvesével s azzal a nagy hivatásra termett nemzettel, melyért férje szíve dobogott. De hatása sokkal kisebb körre szőrűit, hogysem élete egybeforhatott volna a. nemzet életével, hogysem működése az egész nemzet közkincsévé válhatott; emlékezete az egész nemzet millióinak szivében gyökeret verhetett volna. Hős asszonyaink voltak .... volt Széchy