Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1898
19 még Daykaként pes-ekkel sem segítünk a fül unalmának», t. i. ha a rímelő szótagok időmértéke sem egyezik (1. alább 4—5 pont). A rím törvényei Csokonai szerint a következők: 1. A rím a szótag magánhangzóján kezdődik, nem pedig első mássalhangzóján, tehát: (t)-atár: (h)-atár. 2. Nem szép, ha a rímelő szótag első mássalhangzója is azonos ; a csinosabb verselők kerülik, pl. nem szép rím: jó-sága: piros-sága. 3., 4., 5. Legyen a rímelő szótagok időtartama is egyenlő. Tehát hosszú magánhangzóra rövid nem rímelhet (barom : három); sem kettős mássalhangzójú szótag olyannal, melyben egy mássalhangzó van (valék: hatték); ez az utóbbi azonban költői szabadságképen tűrhető szó végén (veress: kenyeres, látótt: barátot). Megállhat a kettős mássalhangzó akkor is, ha előtte hosszú magánhangzó van, tehát jó rím: tál álok: szállók; szá- nám: bánnám. (13. p.) Ugyancsak ide tartozik a 11. §. végén levő megjegyzés is, hogy lejtő sarkalatnak a lejtő, bukónak a bukó tartozik megfelelni. 6. Nem rím ugyanegy szónak ismétlése a sorok végén (leszen: leszen, vala: vala); példának idézi Uosvai Péternek két sorát. 7. Kellemes költői pongyolaság azonban, ha itt-ott, keresetlenül két azonos hangzású, de különböző értelmű szó rímel: «Már .a kék égnek: Bagyogó lámpásai égnek». 8. Egyhangú és fületsértő, ha egy rím, vagy több hasonló hangzású rím következik több sorban egymásután. 9. Legszebb, ha a rímelő szavak a beszédnek különböző részei, példáúl ha főnév az igére, határozóra rímel, vagy ha azonos beszéd- részek is a rímelők, de különböző rágós alakjuk van, pl. régen: térségen (határozó : főnév); hegyen: legyen (főnév: ige); általjarta : nagyon árta (ige múltja: félmúltja); óra: jóra (alanyeset: rágós név). Ezt már Horváth Adám is említi a rím szépségének a Magyar Músá-ba írt czikkében (1787, 369—416.) és valószínű, hogy Csokonai e helyt az ő elvét fejtette ki. 10. A rímelésnél nem a hangok írása határoz, hanem kiejtése, tehát: mutatta: adta, iattyja: siratja teljesen jó rím. 11. Jó vagy legalább tűrhető, ha a mássalhangzók nem ugyanazok is, de legalább rokonok, kivált mássalhangzótorlódásban; tehát megfelelhet a rímelő szótagokban egymásnak lágy és kemény mássalhangzó is; érdekes, hogy Csokonai épen a ma keményeká*
