Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1897

16

zavartalan nyugalma. Ezért az epikureista kerüli a lelket zavaró' izgalmakat, hivatalt nem vállal. Visszavonul az élettől s boldog magányban tölti napjait.

Maguk az istenek is gondtalanul élnek s nem törődnek a. a világgal.1 Őket utánozzuk mi emberek is. Ezek az elvek inkább megfeleltek Horatius és kortársai gondolkodásmódjának.

Maga Augustus is szivesen látta, ba ezek a nézetek elterjednek. Hadd viselje az állam gondjait a császár egyedül.2 A polgárok vonuljanak vissza a közügyektől; éljenek önmaguknak, saját gondjaiknak, örömeiknek. Lehet-e ennél kedvesebb irány egy absolut monarcba előtt?

Az epikureus elvek is csak hozzájárulhattak ahhoz, hogy Horatius előtt kedvessé tegyék Sabinumot.

*

Nem volna azonban teljes az okok sorozata, ha utoljára meg nem említenénk még egyet. Ezt igen röviden, egy szóval is kifejezhetjük, ezzel a szóval: változatosság. Varietas delectat, mondja a latin.

Kedves volt a költő előtt Sabinum, mint a mely kellemes változatosságot nyújtott Róma zajos, vidám, fényes udvari élete után.

De ba mindig falun kellett volna élnie, akkor ő a dicsőségvágyó, mulatni szerető, társaságkedvelő ember, hamar beleunt volna s talán épen olyan szomorú elégiákban sírta volna el az Urbs után való vágyakozását, mint költő társa Ovidius.

Ezekben adtam elő az okokat, melyek Sabinumot oly kedvessé tették Horatius előtt.

Ott volt ő igazán boldog, egészen az önmagáé. Ott szállhatott alá nyugodtan lelkének mélységeibe, hogy onnan napfényre hozza a költészetnek azokat a tiszta fényű gyöngyeit, melyek ma is legdrágább kincsei a művelt emberiségnek.

Horatius szelleme lengi körül a kedves Sabinumot s zengeni fog ennek a kis fészeknek neve mindaddig, a míg csak emberi ész és emberi szív gyönyörködni fog a sabinumi hattyú énekében — vagyis örökké. Dr. Szigethy Lajos.

1 Satir. I. 5. 100. v. «namque deos didiéi securum agere sevum».

2 Epist. II. !■—1. «Cum tot sustineas et tanta negotia solus».