Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1896
41 fájdalom maradandóbb lévén nála az egyszerű érzéki észrevevés adataiinál — ezt az érzést tömöríti a kutya képének jelentésébe. Még a mű-kutyától is félni fog ezután, az élőtől bizonyosan egész életében óvakodik. E példa kissé alant jár; de az a fő, hogy a gyermek- világának kialakulását — a maga egyik mozzanatában—jellemezze. Testi fájdalmunk nagyságáról hiába beszélünk annak, ki ha nem is ugyanannak a fájdalomnak, de legalább bizonyos fokúnak soha részese nem volt. A költő is hasztalan énekel a maga öröméről, bánatáról; — éneke a «pusztábankiáltónakszava», ha nines, a ki megértse; azaz, ha nincs, a kinek egyéni érzésvilágával a költőé egybeszövődhet. A legelső úgynevezett általános gondolat, mit a gyermek — a testi, szervezetbeli föntartására vonatkozó érzéki képekből — megalkot, nem lehet más, mint a szülőitől, a környezetétől való függés gondolata. Elemeit a tisztán érzéki élet — az első háromnégy esztendő — észrevevése szolgáltatja. Belőle, a függésnek gondolatából kellett valaha a természetvallás minden gondolatának fejlődnie. Hogy mennyire érzéki elemekből szövődik a vallás alapgondolata is, mennyire emberi ismeretképek tapadnak hozzá, az a mindnyájunkban közös kép a bizonysága, hogy emberalaknak képzeljük a teremtőt; személynek, mint mi magunk vagyunk a mindenhatót. Ez az ismeretszerzés a «legfőbb jó», ... a «föltétien rossz» stb. látszólag tiszta gondolatok kialakulását is megmagyarázza. A mi nekünk valaha legjobban tetszett, ahhoz kapcsoljuk a szépnek; a mi legkellemesebben hatott reánk ... a jónak; a mi testi fájdalmat, vagy bánkódást okozott ... a rossznak általános gondolatát. Más szóval — összes gondolataink és ismereteink csak bennünk szerkesztődnek közvetlenül, csak tőlünk és általunk származnak át közvetve az időben utánunk gondolkodók egyéni tudásába. Az «eszmék» csak általános gondolatok, miket az előző korok embereinek gondolkodása szerkesztett s jelölt meg névvel; mi a nevek tartalmát, illetőleg jelentését közvetett ismeretszerzés révén — tanulás, hallomás útján — teszszük a magunk tudásának birtokaivá. «Eszméket a korszakok szülik. Nem egyes ember okoskodása, hanem több ugyanegy czélra, ugyanazon eszközökkel törekvő ember gondolkodása.» Bossuet e mondását a mi politikai
