Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1896
KÉT SZÉKFOGLALÓ. 1. A YALLÁSTANÍTÁS FELADATÁRÓL. I. Ha a vallástanítás sikerrel akarja végezni munkáját, ha fáradságának gyümölcsét is látni akarja: mindenek előtt azon feladattal kell tisztában lennie, a melynek szolgálatában áll, a mely minden tevékenységének az irányt szabja meg, s munkájának minden részletét egységes egészszé összefűzheti és áldásossá teheti. * • A vallásoktatás feladatának meghatározásánál magának a vallásnak természetéből, lényegéből kell kiindulnunk. A vallás lényege szerint a véges embernek életközössége a végetlen szellemmel : Istennel, vagy a mint Luther mondja: a vallás Istenben való élet. A teste által a múlandó földi dolgok közé sorolt ember múlandóságát, gyengeségét, elégtelenségét kénytelen érezni. Tapasztalja, hogy sorsának nem ő maga az ura, hanem egy felső, a múlandó dolgok felett álló hatalom uralkodik rajta, «a kinél nincs változás, sem változásnak árnyéka». E hatalom felé vonzódik azért az ember, igyekszik azt megismerni és bajában segítséget keres nála. E hatalom: Isten nem zárkózik el az őt kereső ember elől, ő is vonzódik az emberhez, kinyilatkoztatja magát és megismerteti akaratát az emberrel. És a véges ember megérti a végetlen Istent; megérti, mert Isten akkép alkotta őt, hogy képessége legyen Isten kinyilatkoztatásainak felfogására, megértésére. Hogy ezen összeköttetés a véges ember és a végetlen szellem: Isten, között mikép jöhet létre, arra a természet nyújt példát, hason1*
