Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1896

17

való felismerése nemcsak a vallástan anyagának kiválasztását határozza meg, hanem irányadó befolyással van annak közlési módjára is. Ha mi nemcsak ismeretet akarunk közölni, hanem szivet és akaratot is művelni, akkor nem szabad a vallási igazságokat közönyösen venni, s azokat mint a vallásnak, egyháznak, vagy szentirásnak igazságait minden érdek nélkül hirdetni, hanem azokat lelkűnkbe fel kell vennünk, át kell élnünk és mint a magunk meggyőződését érdekkel és melegséggel kell az ifjak leikébe átplántálnunk. A ki lelkesedést akar kelteni, annak magának is lelkesedni kell az általa hirdetett igazságokért. A nevelőnek a jót szeretnie s a gonoszát meg kell vetnie, hogy növendéke is különbséget tegyen az erkölcsi jó és rossz között.

Mindebből kifolyólag az egyháztörténet tárgyalásában nincs helye a beteges filanthropiának, mely nem meri elitélni, kárhoztatni azok bűnét, kik hatalmukat az ember legdrágább kincseinek a vallás és lelkiismeret szabadságának elfojtására használták fel, s hitbeli meggyőződésükért a békés polgárokat földi javaiktól, szabadságuktól, sőt életüktől is megfosztották.

A múlt küzdelmeit híven feltüntetni: szintén feladata a vallástanításnak. Ha a tanuló tisztán látja, hogy őseink mennyit szenvedtek evangeliomi hitükért, ha megismeri, hogy mily drága örökséget hagytak reá apái az evangélikus hitben: akkor biztosak lehetünk, hogy az ifjúban oly szilárd vallásos jellem fejlődik, mely sem ígéretekért, sem fenyegetésekért, sem semmi kincsért vallását el nem hagyja, «a szabadságban megáll és nem kötelezi magát szolgálatnak igájával». Az ősök hitbuzgóságán, egyház- szeretetén fejlődött jellem kiállja az élet legnehezebb próbáit is: «sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem következendők, sem magasság, sem mélység el nem szakaszthatják az Istennek szerelmétől, mely van az Űr Jézus Krisztusban». (Eóm. 8, 39.)

De a vallástanítónak különbséget kell tenni a múlt és a jelen között. Legyen polemikus: harczias a múlt idők küzdelmeinek rajzolásánál, de ne felejtse, hogy oly ifjakat nevel, kik más vallá- suak, más hitbeli meggyőződéssel bírók között élnek és «a békességet meg kell őrizniük a szeretet köteléke által». A maguk hitéhez való szilárd ragaszkodás mellett nevelje a gondjaira bízottakat a más vallásnak iránti türelmességre és szeretetre. Mások megítélését az Űrra kell bíznunk, «ki nekünk törvényt ad, a ki megÉrtesítő 1896—1897. évről. -