Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1895
42 jöhetnek s lelkiismeretüket megnyugtathatják. Jellemző a második pont határozott figyelmeztetése, a mely bizonyára azon tapasztalat eredménye, hogy a «kétesek» osztálya rendszerint nagy volt. Kérdés, hogy e tilalom segít-e a hajon? mert mindaddig, mig a szabályzatok határozott elvi álláspontjukból engednek, a mint az osztrák rendtartás is teszi, meglesz a kétesek osztálya is. Ezek után a magyar rendtartásban új elem gyanánt csak azon intézkedés jelentkezik, hogy az elégtelen osztályzatú tanulók is mindenesetre felhivandók, mert feleletök befolyásolja a végeredményt. Ez mindenesetre új s tudtommal eddig még külföldön is mindenütt az volna, de ez újság nem válik előnyére sem az intézeteknek mint olyanoknak, sem a tanári karnak, sem a tanulóknak. Gyakorlatban bizonyára úgy üt ki a dolog, hogy a vizsgálatokra szánt idő nagy részét lefoglalják a leggyöngébbek : az elégtelenek, továbbá az elégtelen s elégséges közt állók; már pedig mihelyt a vizsgálat nyilvános jellegű, nem volna szabad úgy intézkedni, hogy az iskola vagy kompromittálja magát gyönge tanulóival, vagy pedig a legkényelmesebb kifogást használhassa, hogy csak a gyöngékkel lépett fel. De a tanárt sem volna szabad kitenni annak a megalázó helyzetnek, hogy azokat mutassa be a közönségnek, a kiknél egész .évi munkája kárbaveszett fáradság, nem volna szabad megfosztani attól az elégültségtől, melyet munkája sikerén mindenki érez. S végre legkellemetlenebb lehet a dolog magára a tanulóra — egynémelyre valósággal elkeserítő — hogy gyengesége és tudatlansága nyilvánosan demonstráltatik. Ha büntetés akarna ez lenni, nyersebb természetre úgy sem hat, a mint nem hatott egy egész év intelme; gyöngébbet pedig megaláz. Lehet különben, hogy a rendtartás azért intézkedik így, hogy a szülőket is meggyőzze az iskola eljárásának helyes volta felől; de hányszor éri el valóban ezt a czélt sok száz eset közül, súiányadik érdekelt fél az, a ki belássa, hogy nem az iskola hibás; s ha mégis belátja, érdemes-e egy pár esetben elérhető eredményért a vele járó sokkal több hátrányt elszenvedni ? Mondják, hogy nálunk nincs meg a kellő érintkezés az élet és az intézetek közt, hogy is lehetne, ha az érintkezés olyan formák közt történik, a hol a szülő s iskola nem nézhetik úgy egymást, mint a kik kötelességszerüleg egy emberi lény előhaladásán munkálkodnak, hanem helyzetük inkább a bírót s a vádlottat juttatja eszünkbe. S végül, hogy terjedhetnének el a közönségben helyes pedagógiai nézetek, ha maga
