Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1895
Halleben 4 vizsgálatot tartott: 2 nyilvánost (examina sollemnia) és két nem nyilvánost (minus sollemnia). Mindkettő több napig tartott.1 Bővebb történeti részletezésbe e helyt nem bocsátkozom, hanem utalok arra, a mit a magyar vizsgaügy történeti bevezetésénél erre nézve előadok. A mit a 16. s 17. században nálunk találunk, különbség nélkül német mintákra megy vissza. Ez az iskolaügy egész szervezetére, s így a vizsgálatokra is áll. Az iskolai vizsgálatoknak Németországban jelenleg két faja különböztethető meg. Vannak zárt, a közönség kizárásával tartott vizsgálatok, ilyenek a felvételi vizsgák, az ú. n. osztályvizsgálatok, áthelyezési vizsgálatik s elbocsátási vizsgálatok, a milyen pl. az érettségi vizsgálat; van továbbá nyilvános iskolai vizsgálat. Az osztályvizsgálatokat (Klassenprüfungen) Németország némely részein évenként kétszer azon czélból tartják, hogy egy bizonyos időben az iskola egészének, vagy részének előhaladása egy vagy több tárgyban megállapíttassék. A vizsgálat tehát ellenőrző jellegű s az igazgató intézi, de az osztályfőnökök, vagy a vizsgált tárgy többi, természetesen ugyanazon intézetben tanító szaktanárai jelenlétében. Az intézmény tagadhatlanúl sok előnynyel jár, de azért se ott, sem nálunk szükségesnek nem tartom. Előmozdítja ugyan a kölcsönös egyetértést s okulást; földeríti, hogy hol s mi pótlandó az oktatás további menetében : mind megannyi becses dolog, de ugyanezen czélok a tanórák kölcsönös látogatásával ép- ügy elérhetők. Főkép az időveszteség jön tekintetbe. Frick az intézmény megbeszélésénél2 kiváló súlyt fektet arra, hogy egy ilyen vizsga a szokott tanítási óráktól ne különbözzék; mert ba igen, akkor az intézmény sokkal több kárral, mint haszonnal jár, s hogy a psedagogia technikájának mintegy remekét szolgáltassák, a tanítási időt azonban ne csonkítsák. Külön vizsgálatok tartásával a második helyen említett követelmény talán jobban valósítható, ámde a kölcsönös megismerést s felvilágosítást, valamint a tanítási órák rendes jellegének megtartását a folytonos hospitálás jobban előmozdítja, a minthogy nálunk erre az Utasítások is kiváló súlyt fektetnek. Pótlólag megjegyzem, hogy Keleti- és Nyugati 1 Schiller: U. o. p. 209. 2 Encyklop. des gesamten Erzieh, und Unterrichtswesens. VHP. p. 168.
