Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1895
f akarata új tevékenységre aczélozódjék, másrészt az iskola is fen- tartsa kapcsolatát azon társadalmi elemekkel, melyeknek szolgálatában áll, s melyektől létele függ. Mily lélekemelő a távoli szemlélőre, hogy ily alkalommal az ország legelőkelőbb körei, magas állású férfiak, népüknek legkiválóbbjai összesereglenek egy-egy neves, régi intézet ódon falai közzé, hogy jelenlétükkel emeljék a múzsák ünnepének fényét! Mily serkentőleg hathat ilyen ünneplő közönség a serdülő fiatalokra, s mily megtisztelő az intézetre munkásságának ilyen megbecsülése ! S e közönség nem fukarkodik elismerésének nyilvánításával sem szóban, sem tettben. S ha talán utóbbi tekintetbei} még talán több is történik a kellőnél, s ha talán a szorgalomnak felélesztésére, a tehetség sarkalá- sára inkább anyagi, mintsem erkölcsi eszközökkel hatnak — ez kivált a német szakférfiak kifogása — meg kell gondolni, mily nagy előny az, ha lehetőleg elősegíttetik, hogy ki-ki ott teljesítse munkáját, a hol ez az összeségre nézve leghasznosabbá válhatik; ennek pedig más módja nincs, mint az angoloknál dívó. S különben boldog ország, a hol a túlzás ilyenekben tapasztalható, mert ott a közszellem se elhanyatlást, se eltespedést tűrni nem fog. Tényleg ennek az erősen lüktető közszellemnek rendkívül sokat köszönhet Anglia közoktatásügye. Népoktatása egészen 1870-ig a társadalomra volt bízva; nagy nyilvános középiskolái egészen a legújabb időig mintegy tudomást sem vettek az elhaladott századokról ;1 két hírneves egyeteme : Oxford és Cambridge mindennek szolgáltak inkább, mint a jól felfogott közérdeknek.2 Valóban csak az egész szigetországot jellemző konzervatív felfogásból, mely fél mindaddig valamit megháborítani, míg hasznavehetetlensége vagy épen kártékonysága ki nem tűnik, magyarázhatjuk az itt tanúsított hosszú tűrést. De miután az ország belátta az állapotok romlott voltát s gyógyításukra intézkedéseit megtette, eljárásának óvatossága nem kisebb bámulatot érdemel, mint előbbi hosszú türelme. Ma már Angolországnak (mindig a szükebb értelemben használjuk e nevet) államilag rendezett népoktatása van, 10 1 Encyklopädie des gesamten Erziehungs- und Unterrichtswesens. Herausgegeben von Dr. K. A. Schmid. Zweite, verbesserte Auflage, fortge- fiihrt v. Dr. W. Schräder. Leipzig, Fues Verlag (B. Beistand), 1876—1887. III. Band p. 1108—1137 s. v. Grossbrittannien und Irland. 2 U. o. és Kármán : A tanárképzés és az egyetemi oktatás. Budapest, Eggenberger, 1895. p. XXXIII—XXXVI.
