Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1894
85 •byteriuma szívón hordva az intézet fennállását, melyet tanárainak csekély díjazása komolyan veszélyeztetni kezdett, elhatározta, hogy a bajon gyökeresen fog segíteni s az 1893 ápril 30-án tartott közgyűlés elé azon indítványt terjesztette, hogy a főgymnasium belső berendezésének, felszereléseinek javítására és pótlására, különösen a tanárok díjazásának emelésére az állami segélyt vegye igénybe, addig pedig, míg az állami segély iránti alkudozások eredményre vezetnének, a tanárok fizetését egyenként 300 írttal javítsa. Találkoztak egyesek, a kik autonom szempontból, az államsegély igénybe vételét agyályosnak tartották, s inkább újabb adakozások útján óhajtották volna a czél elérésére szükséges tőkeösszeget összehozni, mint Burchard Bélaváry Konrád egyházi felügyelő, ki ritka áldozatkészséggel nagyobb összeget ajánlott fel a gym- nasiumi alap javára, de e nagylelkű kezdeményezés sikerre nem vezetett. Az egyháznak tehát, hogy főgymnasiumának nagyobb- kisebb bajain, s tanárainak anyagi helyzetén segíthessen, más módja nem maradt, minthogy a pesbyterium fentebbi ajánlatát közgyűlésileg is egész terjedelmében elfogadja, s annak végrehajtását egy bizottságra ruházza. Az egyháznak azon készségéért, hogy tanárainak anyagi gondjain, az államsegély kieszközléséig, könnyíteni nagy áldozattal is kegyes volt, a tanári testület hálás köszönetét fejezte ki. Örömmel fogadta a gymnasiumi testület Csáky Albin gróf, vallás és közoktatási miniszter azon intézkedését is, hogy az iskola fentartó autonom felekezetek és községek középiskolai tanárai országos nyugdíjazásának ügyében 1893 április 8. és 9-ón értekezletet hívott össze, hogy az érdekelteknek a nyugdíjintézet létesítésének módozatairól való véleményét megtudja. Az enquéte, melyre tanári testületünk részéről Böhm Károly igazgató volt meghíva, a nyugdíjintézet tervezetét helyesléssel fogadta, csupán a tanulókra fejenként kivetett 3 frtot sokalta. A nyugdíjügy a miniszter nyilatkozata szerint oly annyira megérett, hogy a közel jövőben törvény útján életbe fog lépni, s megvalósulni a felekezeti tanárok azon forró óhajtása, hogy végre valahára róluk is legyen gondoskodva a közeledő aggság szomorú napjaiban. A vallás és közoktatási m. k. minisztérium még egy kérdő ivet is intézett gymnasiumunkhoz, melyben a megalkotandó egységes középiskola ügyében tanári testületünk véleményét is kívánta megtudni. A tanári testület a dolgot minden oldalról megvitatva, a
