Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1894
82 sével egyenlővé tegye. Az egyház, miután ezen nagy költség számára hirtelen fedezetet nem találhatott, a fizetés emelését elodázta; hanem a tanárok panaszainak alaposságát méltányolva fejenként 100 forintnyi pótlékot szavazott meg, mit a tanári testület addig is, míg az egyház pénzviszonyai javulhatnak, hálás szívvel fogadott. Ugyancsak jövője bizonytalanságának eloszlatása czéljából a tanári testület a helybeli ev. ref. főgymn. tanári karával együttesen egy mozgalmat indított meg, melynek czélja az volt: rábírni a két evang. egyházegyetem vezérférfiait, hogy a felekezeti középiskolai tanárok országos nyugdíjintézetének életbeléptetését a vallás és közoktatásügyi miniszternél megsürgessék. A mozgalomban evang. egyetemes egyházunknak összes gymnasiumai, tanítóképzői és főiskolái vettek részt s az 1891. deez. 8-án az ev. ref. főgymn. dísztermében Szász Károly ev. ref. püspök elnöklete mellett megtartott értekezleten, melyen mindkét egyház meghívott vezérférfiai közül számosán jelentek meg, határozatba ment, hogy az ügy előmozdításának érdekében a két egyház zsinataihoz ugyanazon szövegű folyamodvány intéztessék. A folyamodvány, mely Géressy Kálmán, debreczeni tanár, jeles tollából került ki,* mindkét zsinatnál benyújtatott. E mozgalom eredményét a protestáns közép és felső iskolák tanárai feszült érdekeltséggel várják, mert a tanári nyugdíj jelen állapota tovább nem tartható, ha gymnasiumaink existentiáját koczkáztatni nem akarjuk. Nagy veszteség érte intézetünket az iskolai év folyamán dr. Hunfalvy Pál elhunytával. Közel 11 év óta megszűnt volt ugyan főgymnasiumunkkal közvetlen viszonyban lenni; de elvonultságában sem feledkezett meg soha intézetünkről. A megboldogúlt tudós férfiú főgymnasiumunknak közel 40 évig volt felügyelője; ezen minőségében lelkesült idealismusával és szívós kitartásával sikerült neki gymnasiumunkat fokozatosan kiegészíteni s oly tanerőkkel ellátni, melyeknek nagyrésze immár állami középfokú intézeteknek, sőt az egyetemnek is díszei. A tanári testület sorsa iránt ép oly melegen érdeklődött, mint a mily buzgón fáradozott a gymnasiumi tanítás niveaujának emelésén. Azért, midőn 1891 decz. elsején hirtelen halálának hírét vettük, úgy éreztük, hogy * A Prot. Egyh. és Isk. Lap 1892-iki 18-ik száma egész terjedelmében. közli.
