Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1894
53 s a tóvedőket minden eszközök, szigor és szelídség, tanítás és intés által iparkodott a jobb útra téríteni. Szerette az ifjúságot, atyja, barátja volt, azért tanítványainak általános szeretetóben részesült, minek kegyeletes szép tanúsága az, hogy tanítványai egy díszes emlékkövet állítottak kora sírjához. Érdemeiért egyházközségünk másodízben is az intézet igazgatóságával bízta meg öt, az országos tanáregylet bizottsági tagjává, a magyarhoni ág. hitv. ev. egyházegyetem pedig könyvtárnokává és a tanárvizsgáló bizottság tagjává választotta meg. Azonban mint szaktudós is kitűnő helyet foglalt el Szénássy Sándor. E téren tanulmányai és irodalmi működése a classicai philologiára irányzódott. E tekintetben röviden és általánosságban e helyt csak azt emeljük ki, hogy mint classicus philologusnak tudományos működése onnan vette kiindulását és irányát, miszerint fölismerte, mily sokat lendít az újabb indogermán összehasonlító nyelvtudomány egyes, ennek körébe ■eső nyelvek helyesebb, alaposabb felfogására s így közvetve czél- szerü tanítására is. Csakhamar tudományos kötelességévé vált a feladat, hogy az indogermán nyelvtudomány nagy müveit, mint a Bopp és Schleicher-féle összehasonlító grammatikákat, de különösen a görög és latinnal összehasonlítólag foglalkozókat, mint Curtius, Meyer, Corssen s mások munkáit hűségesen tanulmányozza és saját, a latin nyelvtant illető munkálataira felhasználja. Tanúbizonyságot tett már e készületeiről 1866-ban megjelent «Latin nyelvtani tanulmány»-a és «Latin alaktan*-a, mely a magyar tankönyvi irodalomban nagy haladást jelzett. Később mind szorosabban foglalkozott a latin nyelv régiségeivel, s az ezeket mintegy kiegészítő itáliai dialectusokkal, s e komoly tanulmányai méltán kiérdemelték neki a magyar tudományos akadémia elismerő figyelmét is, mely őt 1871-ben levelező tagjai sorába választotta. E megtiszteltetésre Szénássy azzal válaszolt, hogy a magyar tud. akadémia kiadásában «A latin nyelv és dialectusai» czímű müvét közölte. A latin classica pliilologia terén való törekvésének és működésének mindenesetre azon érdeme és eredménye van, hogy hazánkban a classicai nyelvek tanulmányára nézve az igazi tudományos eljárást példájával megmutatta s egy új tudománynak iskolai czélokra kellő alkalmazását megkezdte. Egyébként szorosabb értelemben vett philologiai működéséről is szép tanú- bizonyságot tesznek magyarázatos classicus kiadásai s számos értekező és bíráló czikkei a nyelvészeti és tanügyi folyóiratokban.
