Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1894

45

gymnasiumunkban is egészen 1883-ig, vagyis a középiskolai törvény megalkotásáig, a midőn a törvény kívánalmaihoz kellett ismét tantervűnket alkalmaznunk, illetőleg módosítanunk, a mint azt alább lesz alkalmunk kifejteni. E tantervet alkalmaztuk már az 1869—70-ik isk. évben is. Különben ezen isk. év szomorúan köszöntött be gymnasiumunkba. Greguss Gyula eddigi igazgatót és a mennyiség- s természettan kitűnő tanárát épen akkor ragadta ki a kérlelhetetlen halál a tanári testület köréből, midőn az előadásokat kellett volna megkezdeni. Greguss Gyula azon ritka férfiak közé tartozott, kik hivatásukba úgy bele tudják magokat élni, hogy bármit is tegyenek, azt egyedül a hivatással járó kötelességérzet kifolyásának és nem az egyén jó vagy rossz kedvének róhat- juk fel. Tanítványai beszélhettek vele, mint Greguss Gyulával, s. ilyenkor ő leereszkedő és barátságos volt hozzájok, hogy benne legőszintébb barátjokat lássák; fordulhattak hozzá mint tanárhoz, ilyenkor a legszívesebben s örömsugárzó szemekkel és vidám arcz- kifejezéssel adott nekik a legkimerítőbb felvilágosítást; megjelenhettek előtte mint igazgatójok előtt, ilyenkor őket mint szerető, de azért igazságos atya részrehajlatlan igazságtétellel bocsátotta el magától. Innen magyarázható meg, hogy tanítványai a legbensőbb szeretettel és bizalommal ragaszkodtak hozzá. A tanári testület a legjobb collegát, őszinte barátot, tevékeny és méltányos igazgatót veszített benne. Tudományos foglalkozásának fényes sikerét hátrahagyott művei hirdetik, s az irodalom terén szerzett érdemeit a Kisfaludy-társaság és a m. t. akadémia pályadíjakkal s kitüntetésekkel jutalmazta.

Greguss Gyula helyébe az egyházi elöljáróság Szénássy Sándort bizta meg a gymnasium igazgatóságával. Egy másik változás a tanári testületben az volt, hogy Mauritz Eezső rendes tanárnak választatván, az így megüresült segédtanári állomásra Gaál Mihály tanárjelölt hivatott meg. A második félévben Vezekényi Horváth Zsigmond vált meg intézetünktől. Egyike volt legképzettebb tanárainknak. A philologiai szakban alig volt hozzá fogható az országban. Az ó és új görög, a latin, olasz, franczia, német, tót, orosz nyelvet oly folyékonyan beszélte, mint a magyar nyelvet. A görög és latin remekírók müveinek legnagyobb részét könyv nélkül tudta, s mikor az iskolában tanított, soha görög vagy latin könyvet kezébe nem vett. És ez a képzett, igazi tudós s külsőleg is tetszetős alakú férfiú, mintha csak beleúnt volna hosszas tanulmányaiba, már