Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1894
22 utóbbi helyeken a theologiai, Sárospatakon a jogi tudományokat végezte (1846). Ezután neveléssel foglalkozott. Majd a szabadság- harczot7 mint honvédfőhadnagy végig küzdötte. 1850-ben ismét Pesten vállalt nevelői állomást, mire 1851-ben a pesti ág. hitv. ev. gymnasiumban segédtanár lett. 1852-ben a rozsnyói ág. hitv. ev. főgymnasiumba a történet-földrajz rendes tanárává választatott, hol e minőségben nyolcz évet töltött. 1860-ban a pesti ág. hitv. ev. gymnasiumba jött vissza. — Vezekényi Horváth Zsiy- mond, született Albertin, Pestmegyében, 1837-ben. Gymnasiumi tanulmányait a pozsonyi ág. hitv. ev. lyceumon végezte, mire a pesti kir. egyetemen mint rendes joghallgató két évi tanfolyamot végzett, s innen a bölcsészeti karhoz lépett át, honnét 1861-ben bölcsészet-tudorjelölti minőséggel bocsáttatott el. Még mint böl- csészethallgató az 1858/59-iki isk. évre a pesti ág. hitv. ev. gyrnna- siumhoz a classika-philologia és magyar nyelv segédtanárává választatván, e minőségben a gymnasium újraszervezésekor is megmaradt. ■—- Szénássy Sándor, született Ákoson, Középszolnok megyében, 1829-ben. Iskoláit Debreczenben végezte 1841-—1851; 1851-től 1853-ig magánnevelő volt. Erre egy félévig mint segéd-,, másfél évig pedig mint rendes tanár az eperjesi kollégiumban működött. 1860-ban a budapesti ág. hitv. ev. főgymnasiumhoz a görög és latin nyelv segédtanárává hivatott meg. Négy külön tanterem felszerelése a négy gymn. osztály számára, hat tanár díjazása nagy kiadásokkal volt összekötve. A rendes tanárok évi fizetése egyenkint 630 írtban állapíttatott meg s ezenfelül a tandíj két harmadában osztozkodtak, míg egy harmad az iskolai pénztárba folyt. A segédtanárok, kik azonban két év múlva rendes tanárokká választattak, egyenkint 400 frtnyi évi fizetésben részesültek. Szerencsére az egyház anyagi viszonyai évről-évre kedvezőbben alakultak. A városi hatóság, méltányolván az evangélikusoknak a tanügy körül kifejtett hasznos tevékenységét, 1860-ban cultu- ralis czélokra 1575 frtnyi segélyt adott, 1861-ben már 2100 frtnyi segélylyel gyarapította egyházunk pénztárát, mely összeg két harmada a közös egyházi és iskolai pénztár javára esett. Ugyanezen (1861) évben a Glosius-Artner Sarolta-féle hagyomány is lebo- nyolíttatott s az egyház a 112,522 frt45 krnyi alapítványtőkét, mely pesti házakba volt fektetve, a 13,110 frtnyi megtakarított kamattal, a végrendelet értelmében, kezelése alá vehette. Mivel pedig ezen
