Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1894

18 tanintézeteit egészen a Thun-féle Entwurf szerint rendezze. Egy rendeletében kijelentette, hogy minden gymnasium egy négyosz­tályú s legalább is bárom tanerővel ellátott elemi iskolára támasz­kodjék, s hogy azon növendékek, kik nem ilyen elemi iskolában képeztettek, semminémü középiskolába fel nem vehetők. Az egy­ház vezérférfiai, ezen rendelet nyomása, de még inkább az oktatás jól felfogott érdekében, keresztülvitték, hogy az eddigi két külön- külön teremben elhelyezett osztályhoz még egy harmadik is csa- toltassék. Az első elemi osztály tanítója Balassovics maradt, a másodikba a gymnasiumból Stuhlmüller helyeztetett át, a harma­dik-negyedik osztályba üj tanerő, a svájczi származású Dürringer János alkalmaztatott. E szerint a gymnasiumban csak két rendes tanár, Kanya és Melczer maradtak. Azonban a helytartó-tanács ezen intézkedésekkel még mindig nem volt megelégedve, s a gymnasiumnak a Thun-rendszerhez alkalmazott teljes átalakítását követelte. Erre az egyház egy férfias felterjesztéssel, hivatkozva az evang. egyház törvényes jogaira, gymnasiumát erőteljesen vé­delmezte, de egyszersmind kijelenté, hogy a Glosius-Artner-féle hagyaték lebonyolítása után, saját jól felfogott érdekében is, igye­kezni fog gymnasiumának jobb karba hozatalán. Addigis 1856-ban a gymnasiumi oktatás sikeresebbé tétele czéljából, a működő két rendes tanár mellé, egy kisegítő tanárt alkalmazott. Ezen intézke­dés azonban kellő eredményre nem vezetvén, az 1857/58-iki isko­lai évre a két rendes tanár mellé, két egyenként 525 forinttal díja­zott segédtanár választatott, kik közül az egyik, Vezekényi Hor­váth Sándor a classika-philologia, a másik Greguss Gyula a ma- thesis és physika tanításával bízatott meg. Ez utóbbi két tanfér­fiúról alább bővebben fogunk megemlékezni. Ezen újításokkal járó költségeket az egyház annál könnyebben fedezhette, mivel a Glo- sius-Artnerféle hagyományból már is 682 frt 50 kr. folyt be az egyház pénztárába. Az 1859-ik évben egyházunk erejét a protestáns egyházak autonómiáját gyökerében megtámadó szeptemberi patens elleni küzdelem kötötte le. Azonban a protestáns egyházak rendkívüli ellenzése és a solferinói ütközet kimenetele megtörte az absolut kormány hatalmát. A protestáns egyház már a következő évben az 1848 előtti törvényes állapotába visszahelyeztetett, mely körül­mény egyházközségünket is új lelkesedésre buzdította. A vezérfér­fiak különösen a gymnasium újraszervezésére s biztos és állandó

Next

/
Thumbnails
Contents