Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1894
15 siális rendszer keresztülvitele tömérdek pénzáldozatot követelt, melyet egyházunk, akkori körülményei mellett, legjobb akarata mellett is, képtelen volt előteremteni. Az egyház, mely magyar pénzben is sokat veszített, még az elég szegényesen díjazott tanárainak fizetését vagy már megszavazott drágasági pótlékát sem volt képes olykor folyóvá tenni. A tanárok évi fizetése 160—300 forint között ingadozott; 300 forint fizetése csak az igazgatónak volt. Ehhez járult mindenik tanár számára természetbeni lakás, vagy e helyett 160—-180 forint lakbér, 50 forint fapénz, s minden tanulótól 8-—-10 forint tanpénz. Az egyház pénzügyi viszonyai mindegyre rosszabbodván, máskép szorult helyzetén nem tudott segíteni, minthogy az 1854/55-iki iskolai évvel a humanitási osztályt megszüntette, s eddigi gymnasiumát négyosztályú reálgymna- siummá változtatta, azokat a tanférfiakat pedig, kiknek állásuk hivány (vocator) által nem volt biztosítva, mint a rajz-, torna- és énektanítókat, elbocsátotta. Az így szervezett négy osztályú középiskolát azután a Thun-féle «Entwurf» értelmében, mely szerint a szak- és osztályrendszer mintegy egyesítve tűnik fel, s melyben a classicus nyelvek mellett a reáltudományokra (technológia, árúisme) is súly van fektetve, kísérletképen életbe léptette. Az így átalakított iskola első osztályának vezetője Argay János lett, ki 1849 óta a felső osztályokban mint helyettes tanár működött, a második osztályba tanárú] Melczer Lajos helyeztetett, a III—IV. osztályt Kanya Pál vezette. Egyúttal elhatároztatott, hogy Stuhl- müller Sámuel nehány tantárgyat minden osztályban tanítson. Nehéz volt egyházunk s így középiskolánk sorsa is a szabad- ságharcz lezajlása után bekövetkezett időszakban, de az isteni gondviselés mind kettőnek segítségére jött, mikor a szükség legnagyobb volt. Két egyházunk javáért lángoló lélek végrendeleti- leg fejedelmi vagyont juttatott részint egyetemes egyházi czélokra, részint pesti külön egyházunkra és iskolánkra, minek folytán biztos kilátás nyílt arra, hogy egyházunk és iskolánk sorsa jobbra fordul, mihelyest a hagyomány jövedelme folyóvá válik. Az első végrendelet 1830 május 23-án kelt, melyben Glosius Dániel saját és atyja dr. Glosius Sámuel emlékére tetemes vagyon felett rendelkezett egyházi jótékony czélokra. Azonban ezen hagyományok jövedelme csak forrón szeretett nejének, született Artner Saroltának, halála után válhatott esedékessé, miután a hagyományozó összes vagyonának haszonélvezetét «forrón szeretett» hitvestársá
