Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1893
15 bevezetésből, hogy L. éppen szembaja miatt jött ez alkalommal Rómába, hogy valami jó orvostól kérjen tanácsot s egyúttal meglátogatja N.-t. Leírja, hogyan találta a tudóst, könyvvel kezében, körülötte a régi bölcsek képei; aszóba közepén egy tábla állott, tele geometriai rajzokkal, mellette pedig egy nád vesszőkből készült gömb, mely a mindenséget ábrázolá. L. beszédbe ereszkedik vele, kérdezősködik íoglalkodásairól; kérdi tőle, hogy mikor fog ismét Görögországba utazni. E kérdések után Nigrinus kezdett beszélni, és pedig oly ambróziásan, hogy egészen elbűvölte L. lelkét. N. a philosophiát dicséri és azt a szabadságot, melyet a vele foglalkodó- nak biztosít. L., ki, mint maga bevallja a 4. c.-ban, eddig a vagjmnt és a dicsőséget tartotta a legnagyobb javaknak, úgy látszik, mély meghatottsággal vette leikébe N. szavait, kinek befolyása következtében úgy látszik egész új életczélt tűzött maga elé. Mint az Apologia 15. c.-jából tudjuk, egyike volt a leggazdagabb sophistáknak; ez volt az ő czélja, a vagyonszerzés, a hirnév mellett. Nigrinussal való beszélgetése lehetett az ok, mely ezen eddigi gondolkodásmódját megváltoztatta. Elég vagyont szerezve mar magának, könnyen hagyhatta abba rhetori foglalkozását, s most már a philosophia tanulmányozását tűzte ki életczélul. Lucianus a 12—34. c.-okban repro- ducálja N. beszédét. Nigrinus először is Hellast kezdi dicsérni s különösen az athéni férfiakat, a kik a szegénységet és philosophiát a legbölcsebb harmóniába tudják hozni; a fényűzést nem tűrik, sőt erről még a hozzájuk került idegeneket is le tudják szoktatni. Athénben a szegénység nem baj, nem is szégyenli magát e miatt senki sem. Nyugalom, csend uralja a várost, mely tiszta erkölcsökkel is ékeskedik, úgy, hogy ez az egyedüli hely, a mely valóban alkalmas egy philosophusnak, hogy ott tartózkodjék. Athénnek ezen dicsérete után mintegy ellentétül következik a Kómában való zajos élet leírása. Itt minden csak a gyönyöröknek él, mindenki élvezeteket hajhász, itt találkozik minden bűn, itt jön össze minden gazság. Nigrinus maga is sajnálja, hogy eljött Hellasból s e sajnálatával úgy látszik, mintha azt ajánlaná L.-nak, hogy csak térjen vissza Hellasba s ne jusson eszébe esetleg Kómában letelepedni. N. Kómában is távol áll a mindennapi élet zűrzavarától; mintegy színházban távolról szemléli az élet tarkaságait. Dicséri ugyan a római élet árnyoldalait is, mint a melyek a lélekre nézve a legjobb tornát képezik. 0 philosophusi nyugodtsággal szemléli a sok esztelenséget, a mi itt látható ; bölcs példákat lát a szerencse gyakori változásaiban, midőn
