Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1893
12 L.-nál az áldozatok hiábavalóságára vonatkozólag, es a mint azoknál, úgy itt is fölösleges correctort feltételezni. Különös továbbá, hogy egy csomó jelentéktelen dolgot Sch. a keresztény corrector változtatásának néz, ellenben a 32. c.-ban levő válaszról, ’Aö-ávarog, s'ít], áXX’ (kg 7rávra. azt hiszi, hogy ezt a corrector tévedésből hagyta meg. Sch. tehát ez iratban az ideális Demonaxnak keresztény irányban javított rajzát látja, pedig mindaz a mi ezt a gyanítást emeli, Lucianusnál megszokott, közönséges dolog. Fölöslegesnek tartom Fritzschére hivatkozni, hogy all. c.-ban hézag volt s azt valamely monachus töltötte volna ki 300. körül Kr. u. Sajnálatosnak tartja ugyan Sch. e javítgatásokat, mert éppen ebből az iratból ismerhettük volna meg határozottan L. philoso- phiai irányát, holott többi irataiból a philosophiának csak negativ képe tűnik ki; ez ellen azt hiszem elég felemlítenem Nigrinust és Cynicnst; az utóbbit különösen positiv philosophiai állásfoglalásnak tekinthetjük. Sch. azt hiszi, hogy Sostratusról is csak a corrector írt, persze keresztény szellemben, mert S. életmódja igen hasonlított a remetékéhez; ámbár másrészt azt is állíthatjuk, hogy önmegtartóztatása emlékeztet Tyanai Apolloniusra. Sostratus is hasonló személyiség lehetett az utóbbihoz s úgy látszik, sok bámulója is akadt, erre vall azon adat is, melyet fentebb idéztem Philostratusból. Ha tehát Sostratust históriai személynek veszszük, akkor Demonaxot is éppen úgy kell tekintenünk. Schwarz elismeri ugyan, hogy D. czélja egy mintaphilosophus lerajzolása, mégis kétségbe vonja, hogy D. élt valaha. Ezen nézetét egyes ellentétek által iparkodik megerősíteni. így nevezetesen: D., úgy látszik, eléri a boldogságot, pedig L. szerint ez emberre nézve elérhetetlen.* Az apológiában pedig azt mondja L., hogy még nem találkozott igazi bölcscsel.** Ezek szerintem csak látszólagos ellentétek; L. szavait nem lehet oly szigorúan mérlegelnünk s nem szabad figyelmünket elkerülnie azon körülménynek sem, hogy éppen az Apológiában is a következetlenség vádja ellen akar védekezni s ha szószerint veszszük * Hermotimus 67. c. av&p«Tov -fs ővti. Az Igaz Históriákban is L. a boldogok szigetén kérdezősködik a stoiknsok után s megtudja,- bogy ezek még mindig nem értek ide, még mindig kapaszkodnak az erény- meredek útján. ** Apologia 15. c. ríjv tqü vocpo-j újiéoyeotv ánoJiXr;poűvii.
