Evangélikus gimnázium, Budapest, 1892
3 Tárosinak is osztályrészül jutott, megismerszett iskoláink akkori állapotán, nem engedte meg, hogy életerős virágzásnak induljanak. A papiakkal egy födél alatt, három szűk udvari szobában húzódtak meg akkori latin iskoláink, a melyek voltaképp csak három algymnasiumi osztályból állottak. Mindössze három tanár vezetésére bízva. Még algymnasiumnak is csonka, hevégezetlen szervezet volt, mely a benne működő erők legjobb igyekezete mellett sem delelhetett meg hivatásának. És mintha a szegénység nyomása nem lett volna elegendő, súlyosan ránehezedett iskoláinkra és az azokat fentartó gyülekezetünkre az akkori idők mostohasága. Azt a szomorú korszakot élte akkor hazánk, melyben az idegen hatalom letiporta volt szabadságát, az országot megfosztotta volt alkotmányától. Csak titokban lehetett a hazát szeretni, bűn és üldözés tárgya volt a hazaszeretet, az az érzés, a mely nélkül protestáns iskolát képzelni sem tudunk, mely mindenkoron fényesen ragyogó napként besugározta protestáns iskoláinkat, azokban ifjúságunk nevelését, mely a magyar protestáns egyház egyházi és iskolai életnek mindenkoron éltető eleme, büszkesége, dicsősége volt. Halhatatlan érdeme a megdicsőültnek, hogy a szegénység és hatalom nyomása alatt el nem csüggedett. Fenntartotta az elnyomatás nehéz idejében iskoláink protestáns és magyar szellemét, soha ki nem alvó lelkesedéssel buzdítva szülőket, ifjúságot egyaránt egyházunk és hazánk szeretetére. És midőn derülni kezdett hazánk láthatára, hitbuzgóságának és a tudományok iránti lelkesedésének egész erejét annak a nagy feladatnak szentelte, hogy befejezetlen csonka algymnasiumunk helyett a magyarhoni protestantismusnak e helyen, hazánk fővárosában, legyen tudományos hajléka, legyen egy oltára, mely fiatalságunk körében nem bevégezetlenül és csonkán, hanem a maga teljes fényében áraszsza a tudományok világosságát, és ifjúságunkban ápolja azt az igaz protestáns szellemet, mely alázattal hódol meg a Mindenhatónak, — de nem borul le servilis módon semmiféle világi hatalom vágj7 egyházi tekintély lábaihoz, hanem az előítéletek és hagyományok tévedéseitől menten keresi az igazság megismerését. Áldás és siker koronázta a megdicsőültnek fáradozásait. A szerény algymnasium, melyet 40 évvel ezelőtt átvett, az ő 1*
