Evangélikus gimnázium, Budapest, 1892
14 A nemes egyházközség presbyteriuma szívén hordva az intézet fen- állását, melyet tanárainak csekély díjazása komolyan veszélyeztetni kezdett, elhatározta, hogy a hajon gyökeresen fog segíteni s az 1893. ápr. 30-án tartott közgyűlés elé azon kettős indítványt terjesztette, hogy a főgymnasium belső berendezésének, felszereléseinek javítására és pótlására, különösen azonban a tanárok díjazásának emelésére az állami segélyt vegye igénybe, addig pedig, míg az állami segély iránti alkudozások eredményre vezetnének, a tanárok fizetését egyenként 300 írttal javítsa. A közgyűlés az egyházi választmány javaslatát elfogadta; a tanári fizetéseket már ez évben 300 írttal emelte, s egy bizottság további teendője leszen az állami segély elnyerése körül a szükséges lépéseket megtenni. Sajnos ugyan, hogy egyházközségünk, buzgó s áldozatra kész felügyelőjenek mélt. Burchard Bélaváry Konrád urnák lelkes kezdeményezése daczára sem birt intézetén saját erejéből segíteni; tekintve azonban azon körülményt, hogy más útja a menekülésre nem maradt, csak elismerés illeti a nemes egyházi választmányt, hogy intézetének megmentésére nem riadt vissza a sokak előtt, autonom szempontból, nem épen kedves eszköztől, melylyel a napról-napra érezhetőbb kisebb-nagyobb bajokat alaposan fogja orvosolhatni. Azon készségért azonban, melylyel tanárainak anyagi gondjain addig is könnyíteni nagy áldozattal is hajlandó, kötelességünkül ismerjük úgy az egyházi választmánynak, mint az egész egyházközségnek e helyen is őszinte hálás köszönetünket kifejezni. 1892. decz. 8-án főgymnasiumunk egykori nagyérdemű felügyelőjének, dr. Hunfalvy Pál úrnak emlékezetére ünnep rendezhetett, melynek lefolyását az értesítő elején irtuk le. Örömmel kell megemlékeznünk arról, hogy a nagym. közoktatási miniszter úr az iskolafentartó autonom felekezetek és községek középiskolai tanárai országos nyugdíjazásának ügyében 1893. április 8-án és 9-én értekezletet hivott össze, hogy az érdekelteknek a nyugdíjintézet létesítésének módozatairól való véleményét megtudja. Az enqéte, melyre tanári testületünk részéről Böhm Károly igazgató volt meghíva, a tervezetet helyesléssel fogadta, jóformán csak a tanulókra fejenként kivetett 3 frtot sokalva, — s így az ügy a nagymélt. miniszter úr nyilatkozata szerint oly annyira megérett, hogy a közel jövőben törvény utján életbe fog lépni s megvalósulni a felekezeti tanárok azon forró óhajtása, hogy végre valahára róluk is legyen gondoskodva a közeledő aggság szomorú napjaiban. Áldja
