Evangélikus gimnázium, Budapest, 1892

9

kifejthet». Ez élet nyilvánul a műveltségnek az alsó rétegekbe való kiterjesztésében, az ország anyagi jólétének emelésében, hitel- intézetekben, takarékosságban s mindenek felett a nemzeti nyelv fejlesztésében s a tudományok mívelesében. «Ez», úgymond, «az igazi aranybulla, melyre a pecsétet maga Isten üti, s melyet semmi hatalom a földön érvényétől megfosztani nem bir.»

m.

Már szabadságharczunk előtt Hunfalvy Pál azon ritka szerencsében részesült, hogy egy hozzá illő, őt teljesen átértő s megbecsülő élettársat nyert Köck István, egyházunk egyik előkelő tagjának, leányában, kinek szelíd lelkülete számára azon édes nyugalmas otthont létesítette, melynek szeretetteljes csendjében a tudományos munkásság örökkévaló művei szoktak keletkezni. Anyagi függetlenségét, mely arra képesítette, hogy ezentúl kizárólag tudományos buvárlásainak éljen, biztosította azon körülmény is, hogy gróf Teleki József, akadémiai elnök, testvéreivel egyetértve Hunfalvy Pált nevezte ki az akadémiai gazdag könyvtár őrévé; — s ez állását arra használta fel lelkiismeretesen, hogy az «igazi aranybullában» hirdetett munkából a maga oroszlánrészét becsülettel kivegye.

Tudományos munkássága két egészen eltérő irányban haladt; de a czél, melynek mindkét irányban szolgált, mindenkor a magyar nemzet emelése és erősbítése volt. Az egyik irány a derült belien irodalom felé vezetett, — a másik azon ködös világba, melyben Väinämöinen s a Kalevala többi hősei élik titokzatos életüket, a finn nyelv és irodalom körébe. A mit mind e két téren létesített, annak fejtegetése a tudományok történelmének feladata; én csak azt jelzem röviden, hogy a «hellen és római remek írók tárával», melyet 1854-ben Platon munkáinak fordításával ő kezdett meg, azon irányba utalta a magyart, a melyből a nyugati tudományosság első sugarai eredtek s mely nélkül, meggyőződése szerint, az európai népek miveltsége alapos és teljes nem lehet. Ezen meggyőződésének a hírlapok hasábjain, beszédekben és könyvekben adott egyaránt kifejezést és e barczban soha sem magát, sem elvét nem adta meg. Már Trefort minisztersége alatt állott ezen állásponton, s az egységes középiskola eszméjével szemben az utolsó években is ezen hitét tartotta fenn; s hogy a mi evangélikus intézeteinkben a görög nyelv s általában a classikus világ érintetlenül maradt, sőt