Evangélikus gimnázium, Budapest, 1891
18 ügyre vennünk fejtegetésünkben. Ha például gyermekünkben változásokat veszünk észre, akkor ezen változások minket már magukban is örömmel vagy bánattal tölthetnek el, még pedig bizonyos fokozatossággal, melyet az ősindulatok patkóján megjelöltünk. Ámde a mi öntudatunk tovább is kiterjesztheti figyelmét s keresheti azon embert, a ki gyermekünkben ilyen elváltozást létesített; ez esetben öntudatunk líj állapotba kerül, mely alaposan különbözik azon érzelmektől, mikkel elváltozott gyermekünk iránt viselkedünk, habár formailag ugyanazon patkó fokain haladhat is el, melyet az indulatoknál általában tapasztalunk. Ezen viszonyok fejtegetéséből világossá válik a szeretet ingadozásainak értelme. 1. A szeretett tárgy öntétünk alkotó részévé lett s épen öntetünkre való ezen vonatkozása okozza az én belemélyedését vagyis szeretetét iránta. Minden változása ennélfogva a mi valóságunk harmóniájának változása s a mennyiben ez vagy gyarapodást vagy birtokunk veszélyeztetését jelenti, annyiban vagy élv vagy kín alakjában lép fel. A szeretett tárgy ezen változása pedig lehet vagy a) viszonyának lazulása irányunkban vagy b) gyarapodása vagy c) romlása. Mindezen esetekben a szeretet ingadozása a változás észrevételét követi; ez észrevét az én megdöbbenése, vagy «a szív megdobbanása» s a kisérő indulat a változás jelentésétől nyeri azután kín- vagy élvszinezetét. A folyamat teljes átértése a formai és tartalmi oldal elkülönítését tanácsolja. a) Formailag tehát, azaz azon módot tekintve, melylyel az én a szeretett tárgy változását fogadja, az én először megdöbben. A változás maga lehet lassú vagy hirtelen, részleges vagy teljes, s a szeretett tárgy vagy tud ezen saját elváltozásáról és akarja, vagy nem tud és nem szándékolja, — mindezen esetekben a változás észrevétele megdöbbentő s jelentésének teljes kiviláglásával állanak be az indulat tartalmi jellemzői. Ezen elváltozások kivált élő lényeknél okoznak határozott kísérő kibillenéseket; a szerető sejti, mit jelent szerelme tárgyának elhidegülése vagy ellenszenve vagy elégedetlensége, azt t. i. hogy nyugalmas életét vész fenyegeti, mert a pótlék, melyet szerzett s melybe kialakult, megszűnni készül s az öntét teljes alakja megrongálódik. Ezen processust legvilágosabban a szerelem mutatja s a haladást itt a kiábrándulás patkójának nevezhetjük, melyet épen prasgnans formája miatt az egész lefolyás példányképeül fogunk kifejteni.
