Evangélikus gimnázium, Budapest, 1891
11 tehát a bölcseségben bírja alapját s viszont az igazi szabadságnak szülője; a bölcseség a szeretet objectiv megfelelője. Betetőzését azonban a bölcseség csak a szeretetben nyerheti; a míg a szeretet, mint e bölcseség öntudata, szives melegével hozzá nem járul, a bölcseség csak a gondolatnak ellenmondás nélküli kifejlettségét jelenti, de magára az öntudatra nézve értéktelen obiectivitás.* A szeretet, ily értelemben felfogva, soha sem nyert oly mélyre ható kifejezést, mint azon vallásban, mely a szeretetet az isten trónjára emelte s imádat tárgyává tette. Jézus erkölcstana a szeretet explicatiója; élete (egyes, talán csak tanítványai által félremagyarázott, eseteket kivéve) örökké való tanúság a mellett, hogy az igaz és tökéletes szeretettől átlengett szellem mily csodálatos áldozatokra képes. Az apostol azért el nem mulaszt egy alkalmat sem, hogy pogány hívei előtt a keresztyénség ezen egészen uj tanát, mint erkölcstana sarkkövét, összes tulajdonságaiban világossá tegye. Az áfazf;, a mint ő a görög apó? szenvedélyességével szemben (v. ö. Platon «Symposion») nevezte, a teljes megelégedettség fogalmával összeesik s azért mind azon jelzőkkel ruházza fel, melyeket csak a megelégedettség állapota mutathat. A Korin- tbosiakhoz írott I. levelében (13. fej.) adott analysis szerint a szeretet 1. nem indulatos; nem irigykedik (oó £y]Xoí), nem dölyfös (oó ■«coatoötai), nem cselekszik álnokúl (oó 7rsp;rapsósTou); 2. mindeneket elfedez (rcávta a-táysi), mert a régi sérelmek felelevenítése új sérelmeket és fájdalmakat szül; s azért hosszutűrő (jraxpodopsi) ; 3. «soha el nem fogy» (oóSsícots áxjrt7iTet), mert a mire valóban szert tettünk, a mit magunk alkatába felvettünk, az elidegeníthetetlen. A szeretet 4. nem keresi a magáét, mert önelég és boldog s így maga részéről semmire sem szőrül; 5. őszinte és gyanútlan (oó XoftCstai ib xaxöv), szereti az igazságot, melyben gyökeredzik * Ezen fogalmak fejtegetése az erkölcstanba tartozik. Nem mulaszthatom el azonban ScHOPENHAUER-nek mély betekintésről tanúskodó egyik mondását előzetesen is ide tenni. «Weisheit scheint mir nicht bloss theoretische, sondern auch praktische Vollkommenheit zu bezeichnen. Ich würde sie definiren als die vollendete, richtige Erkenntniss der Dinge, im Ganzen und Allgemeinen, die den Menschen so völlig durchdrungen hat, dass sie nun auch in seinem Handeln hervortritt, indem sie sein Thun überall leitet.» Parerga u. Parcdipomena. Ö. m. V. 635, ed. Griseback. — Ugyanazon gondolat képezi Spinoza «amor dei intellectualis»-áijak is a magvát (Eth. V. prop. 32).
