Evangélikus gimnázium, Budapest, 1888
31 létében a főgymnasium tanári testületé és növendékei előtt ünnepélyes székfoglaló értekezését megtartotta, melyben a mathemati- kának a többi tudományokhoz való viszonyáról s a tanításában követendő módszerről ép oly alaposan, mint lelkesen értekezett, — 1889 május 5-én az esti órák egyikében maga vetett véget annyi reményekre jogosító ifjú életének. Még életének 28-ik évét sem töltötte volt be, mikor magát e végzetes lépésre elszánta. Ormay Lajos u. is született 1861. évben aug. 14-én Liptó megye Kis-Palugya községében. Miután szintén elhalt édes atyjától, Ormay Ármin főgymn. tanártól, az első oktatást nyerte, a selmeczbányai gymnasiumban 6 osztályt végzett s innen, kivált a német nyelv elsajátítása végett, Nagy-Szebenbe ment, a hol a 7. és 8. osztályt végezte s 1879 junius havában az érettségi vizsgálatot kitűnő sikerrel állotta meg. Felsőbb tanulmányokban való továbbképzése czéljából a budapesti tudományos egyetemre jött 1879-ben, a hol a 4 évi tanfolyamot a legnagyobb buzgalommal végezte, tanulmányait benső odaadással folytatva. Az 1882/9 tanév májusában a mennyiségtanból, mint főtárgyból és a physikából, mint melléktárgyból, a tanári vizsgálatot kitűnő eredménynyel tette le. Az 1883—85. éveket a kir. gyakorló iskolánál mint rendes tag tölté, a honnan őt, kitűnő bizonyítványainak s tanárai egyhangú meleg ajánlatának alapján egyházközségünk az ez alatt megüresedett mathematikai tanszékre hívta meg. Mint ilyen nyájas, de erélyes modora, széles terjedelmű, alapos tudománya, szerencsés tanítási módszere által nem csak a tanártársak szeretetét, becsülését és az egyházi elöljáróság teljes megelégedését vívta ki magának, hanem tanítványaiban is képes volt a ragaszkodó bizalmat személye iránt íelkölteni. Ily körülmények közt hirtelen halálának indoka teljesen homályba van burkolva. Megdöbbenve álltunk koporsója körűi május 8-dikán, az egyházi elöljáróság, tanári testület, s egész főgymnasiumi ifjúságunk, s mély fájdalommal eltelve tettük sírba földi maradványait ama virágtömeg közé, melyet egyház és iskola a kitűnő tanár és jó társ koporsójára tett. Nyugalom lebegjen sírja körül, áldás legyen emlékezetén! Kisebb-nagyobb mértékben a tanári testületnek majdnem minden tagja testi-lelki megpróbáltatásokon ment keresztül, kit testén, kit szívén érintvén meg ama súlyos hideg kéz, mely az emberi életet nem engedi osztatlan örömben részesülni. A tanári testület azonban férfias megadással viselte a reá nehezedő számos bajt
